Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
422 pás menedékre találta a — tetvek. Ezeket különleges kis kalapáccsal ütötték agyon, kis üllőn, óvatosan, nehogy elrontsák az előkelő hajviseletet. Ámbár a kultúra a »nagy« század folyamán sok tekintetben nagy haladást ért. el, a külső lepel alatt olykor förtelmes jelenetek játszódtak le. A francia történetírók említik, hogy Franciaországban sehol sem voltak árnyékszékek és vizelőhelyek, úgyhogy az emberek szükségüket, még Versailles-ben is, valahol a lépcsőn vagy a folyosón, egyszerűen a fal mellett végezték el. Ez még a XVIII. században is mindennapos dolog volt. Mindenkinek volt otthonában űrszéke (gyalogárnyékszéke), a francia király pedig űrszéken ülve még fogadott is.1 A városok förtelmes képet nyújtottak, mert árnyékszékek nem voltak és nem ritkán az ablakon át ürítették ki az éjjeliedényeket. Európa sok városában adtak ki egészségügyi rendeleteket,1 2 de tudvalevő dolog, hogy a rendeletek színvonala mindig magasabb, mint a dolgok tényleges állapotáé. Mindenütt nagyon elterjedtek a betegségek, különösen a járványosak, akárcsak Galenos vagy Hippokraíes idejében. Birtokunkban van azoknak a járványoknak a részletes leírása, amelyek az 1661 —1686. években Eondonban pusztítottak. Sydenham ír erről művében: kiszámította, hogy hat olyan beteg közül, aki tanácsért fordult az orvoshoz, körülbelül négy szenved »lázban«, azaz a mi elnevezésünk szerint, heveny fertőző betegségben. Sydenham leírása, mely számos kiadásban jelent meg, részleteiben a következő: Az 1661 —1664. években Londonban járványosán pusztított a malária s részint harmadnapos láz (febris tertiana), részint negyednapos láz (febris quartana), részint pedig kevert láz (febris mixta) alakjában lépett fel. A betegség részletes leírása nem hagy semmi kétséget arra nézve, hogy tényleg malária volt. Az 1661. évben a város sok táján »majdnem egész családok betegedtek meg ebben a betegségben«. A halandóság nagy volt és »végtelenül sok ember« pusztult el. A maláriajár- vány teljesen az igen szigorú, hosszú és hómentes, 1664 5. évi tél után szűnt meg. »A száraz fagy eltartott tavaszig« és ennek következtében az anopheles szúnyog bizonyára kihalt. Vz 1665. év nyarán Londonban olyan heves pestisjárvány tört ki, hogy pár nap alatt megölte a betegeket, néha még ugyanazon a napon, majdnem hirtelenül. Jellemzőek voltak a tünetei, a csomók (bubones), és á lefolyása. Az 1665: év augusztusában akkora volt á^ halandóság, hogy Londonban egy hét folyamán 8.000 ember halt meg, ámbár kevesen voltak a városban, mert a népesség kétharmada a járvány elől egyszerűen elmenekült, úgy mint a középkorban. Sőt maga Sydenham is elmenekült Londonból, s ezt nyíltan bü is ismeri. A tél beálltával majdnem megszűnt a pestis, az 1667. évben pedig már egészen elmúlt. Nem tudni, 1 Lévy-Valensi: La médecine et les médecins frangais au XVII. siécle, 1933. 2 Lásd a nürnbergi előírásokat (Jegel: Nürnberger Gesundheitsfürsorge i. XVI. u. XVII. Jahrh. Sudhoffs Arch. 1933, Bd. 26.). 208. ábra. Érvágó lándzsa. (Lifrcse, Egyetemi Orvostörténelmi Intézet )
