Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
28 kell bevenni és bélbeöntést kell alkalmazni. A személyes tisztaságot, a gyakori fürdőket (az egyiptomi ásatásokban fürdőkádakra is lehet akadni!), a hajnyírást, a körömnyesést, a test bezsírozását, a tornát, az öltözködést, az étkezést, a nemi életet, a lakás és a bútorok tisztántartását mind-mind a vallás szabályozta. Egyiptomban már az első dynas- tiák idejében alkottak szennyesatornarendszert, nem volt szabad rothadó testekkel beszennyezni a talajt (talán ezért is balzsamozták be a hullákat) és már hússzemleszerü intézmény is állott fenn. A későbbi időben csak forralt és szűrt vizet ittak. Kedvenc italuk árpából készült, részegítő hatású sörfajta volt. Leginkább maguk a papok törődtek a tisztasággal. Kétszer fürödtek nappal is, éjjel is, minden harmadik napon egész testükről lenyírták a szőrzetet, ruhájuk fehér volt, óvakodtak a sok evéstől, főleg a sertéshústól, a babtól és hagymától, nehogy beszennyezzék a levegőt. A kosmetika is magas színvonalon állott. Az egyiptomiak ügyeltek arcuk szépségére, használtak kendőző és hajnövesztő szereket, igen gyakran éltek minden fajta illatszerrel. Berlinben látható Mentuhotep egyiptomi királynénak a K. e. 3. évezredből származó pipere-szekrénykéje, tanujeléül a farao-udvar kosmetikájának nagy fejlettségéről. A mai biológus bizony megütközik azon, hogy ámbár a biológia azt tanítja, hogy a vérrokonok házasságából származó utódok előbb- utóbb elfajulnak, mégis az egyiptomi fáraók családjaiban a vérrokonok között igen gyakori volt a házasság, pl. testvérek, leginkább pedig fiútestvér és félnővér házasodtak össze, mégpedig nemzedékről-nemzedékre. Ruffer különösen ilyen családokat tanulmánvozott és ebből a célból egész sereg múmiát kutatott át, azonkívül történeti adatokat is gyűjtött össze, de mégsem tudott kimutatni (a múmiákon) semmiféle physikai vagy (a történelemből) szellemi elfajulási tünetet. V. INDIA. Az indiai orvoslás történetének ismertetéséhez fogva, mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogv ennek a különös, a természettől gazdagon megajándékozott népnek bármiféle történetét megírni nagy akadályba ütközik: az indusok maguk nem törődtek a történelemmel és nem ismertek el semmiféle chronologiát. A mai európai történetírók rendesen a következő három korszakra osztják az indusok történelmét: 1. I. vagy a védák korszaka, amely az árja-törzseknek a Pendzsábba (India északnvugati részén lévő öt folyó országába) való bevándorlásától kb. a K. e. VII. évszázadig tart. 2. II. vagy brahman korszak; ez a fénykorszak, amely 14—15 évszázadig tart. Ebben a korszakban terjedt el Indiában, még Krisztus előtt, a buddhismus. 3. A K. u. \ III. évszázadban kezdődik a III. korszak, a hanyatlás korszaka, amelyben az indusok az arab-mohamedán áramlatok befolyása alá kerülnek. Mindenféle történelmi számítástól eltérve, az indus bölcsek négy phantastikus korszakra osztották fel az egész világnak fennállását és azt állították, hogy a negvedik korszak elteltével elkövetkezik a világ vége. Az első korszak, véleményük szerint 1,725.000 évig tartott. Ez az emberiség aranykora volt. amidőn az ember nem lévén kitéve semmiféle betegségnek vagy fogyatkozásnak, boldogan töltötte életét. Ebben az
