Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
27 nyékén mindig szerepel valamely, az orvosság alapjául szolgáló semleges anyag, segítő és végül ízesítő anyag is. A sebészet Egyiptomban alacsony színvonalon állott: csak a körülmetélés és a herélés műtétét végezték ősidők óta. Tekintettel az Egyiptomban elterjedt szembetegségekre (a trachomának mai napig is egyiptomi szemgyulladás a neve), az egyiptomiak sokat foglalkoztak a szemészettel és ebben a szakmában még szakorvosaik is voltak. A fogászat, ellentétben az általános véleménnyel, nem állott magas színvonalon, amint Ruffer-nek vizsgálataiból kiderül, aki számos fáraónak csontvázát írván le, megállapította, hogy az egyiptomi uralkodók többször betegedtek meg súlyos fogbetegségekben s ezek még az állkapocsra is átterjedtek és bizonyára kínosak voltak, mégsem sikerült neki a fáraók múmiáin fogorvosi beavatkozásnak nyomára bukkannia. Ellenben magasan állott az egészségügy és a betegségek megelőzése (prophylaxis). Ebben a tekintetben nagyon aprólékos szabályaik voltak. Diodoros szerint annyira orvosi jellegű előírások szabályozták az egyiptomiak egész életmódját, hogy arra lehetne gondolni, hogy törvényhozójuk valamely tapasztalt orvos volt. A király szent kötelessége volt, hogy őrködjék a nép tisztasága felett. Az egészségügyi szabályok nemcsak a kiváltságos osztályok tagjaira nézve voltak kötelezőek, hanem az egész népre is. Az előírásokat vallásilag szentesítették, mintha tudatában lettek volna annak a nagy igazságnak, hogy a közjó az embernek csak a fejlődés magas fokán szab törvényt. A betegségek megelőzésére való törekvésből keletkezett az a szabály, hogy minden hónapban három egymást követő napon hánytatót 22. ábra. Mentuhotep egyiptomi királyné pipereszekrénye, (Berlin, Staatliche Museen, Ägyptische Abteilung.)
