Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
224 A Boszorkányok kalapácsa nagyon sok kiadást ért meg, hiszen a mű megírását követő 30 év folyamán 13 kiadása jelent meg, de később is még tízszer és egynéhányszor kiadták, mindig igen kis kézi alakban, úgy hogy a bírák, midőn a boszorkánypereket tárgyalták, állandóan maguknál tarthatták a zsebükben vagy a kabátujjukban. A Kalapács új, a legsötétebb korszakot nyitja meg a boszorkányok ellen vívott társadalmi küzdelem történetében. Ettől az időtől kezdve a boszorkányok ellen fellépő írók már egyenesen úgy hivatkoznak erre a műre és a pápai bullákra, mint a boszor- kánysecta létezésének megcáfolhatatlan bizonyítékára. A Boszorkányok kalapácsa odavezetett, hogy idővel a boszorkányperek száma rendkívül megnövekedett. Valóságos olyan nőégetési járványról, tömegőrületről lehet beszélni, amely a legokosabb embereket megszállta. A eomói egyházmegyében a XVI. század első negyedében a járvány oly nagy arányokat öltött, hogy évről-évre kb. ezer nő jelent meg a bíróságok előtt és kb. száz halt meg máglyán. Az odavaló parasztok végre elvesztették türelmüket és mikor egy alkalommal több mint száz embernek kellett volna egyszerre máglyára lépnie, fegyveresen felkeltek. Az 1518. évben a bresciai völgyekben az összesen 50.000 lőnyi lakosság közül 5.000 állott boszorkányság miatt a bíróság előtt, közülük pedig 2.500-ra rá is bizonyították, hogy résztvettek a Monte Tonale nevű hegy ormán rendezett ördögszombatokon. Már 64-en lelték halálukat a lángokban, mikor végül a velencei senatus követelte, hogy adják át neki az egész ügyet s végetvetett az áldozatok kegyetlen kínzásának. Az őrület számtalan áldozata égett meg egyidejűleg egész Észak- Olaszországban, az alpesi országokban, Dél-Franeiaországban, Észak- Spanyolországban, Németországban, Németalföldön. Az 1574. évben Szavo- jában, \ aléry-en-Savoie községben 80 embert égettek meg. Ugyanilyen módon pusztult el 400 lakos 3 évvel később Felső-Languedoeban. Avig- nonban az 1580—1595. években összesen 900 embert égettek meg, Genfben csak az 1515. évben 500 ember került máglyára.1 Az így támadt hallatlan rémület egyáltalában nem vezetett a boszorkányság miatt emelt vádak számának csökkenéséhez, sőt ellenkezőleg, még növelte azt. A világi bírák époly kegyetlenek és elvakultak voltak, mint az egyháziak, a protestánsok époly fanatikusak, mint a katholikusok. A nép hiszékenysége azzal az eredménnyel járt, hogy elégséges volt valakit meggyanúsítani, máris perbe fogták. Dőle-ban, Franciaországban, az 1607. évben azért égettek meg egy boszorkányt, mert »vizeletét egy lyukba ürítve, jégeső-felhőt támasztott, amely az egész környéket elpusztította«.-’ Mikor 1644-ben Dijon környékén, Franciaországban, a jég elverte ez egész termést, a nép a vélt boszorkánymesterek és boszorkányok között Kereste a tetteseket. Fgy 17 éves legény kijelentette, hogy ő látnok és a varázslókat szemükből felismeri. Megkezdődött a tömeges vádemelés, a vádlottak úsztatása, megégetése. Abban a jelentésben, amelyet a dijoni legfelső bíróság a királynak küldött, ezt írták: »A férfiak halálba küldték a feleségüket, a gyermekek megmérgezték apjukat, az embereket élve a kovácskemencébe vagy a mélységbe dobták.« A legfelső bíróság hivatalnokokat küldött ki s ezek jelenlétükkel »megállították a nép dühét« és letartóztatták a bűnösöket; csak ilyen módon tudták helyreállítani a rendet a faluban.3 ____ ^ n<-T néha kegyetlenebb volt, mint a bírák, mert megtörtént, hogy 1 Ptasnik, i. h.; Michelet, i. h.; Dufjoup: Le moyenáge médical, 1888.- Bibliothéque diából. Buvée Borbála, 7. lap. d U. o. 8. lap.
