Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
ban mindenki hitt és a Kalapács csak azt adja elő, ami az általános nézet volt. Végül is — a Kalapács következtetése szerint — minthogy a közönséges egyházi eljárások, így az imák és exorcismusok, a boszorkányok elleni küzdelemben szemlátomást már nem elégségesek, — hiszen mindenütt oly sok boszorkány van — teljes szigorral és erővel, kalapáccsal kell letörni és megsemmisíteni a megátalkodott eretnekséget, a boszorkányokat csoportosan vagy egyenkint egyszerűen össze kell fogdosni és a világról eltávolítani, leghelyesebben a máglyán. Éppen ilyen szellemben írtak a tudós jogászok és bírák, akik még a XV II. században is adtak ki olyan müvet,1 amelyben szó van arról, hogy miként ölthet fel az ördög legkülönbözőbb alakokat, hogy rendkívül sok ördög van, hogy a boszorkány miként köt szerződést az ördöggel, szó esik a »szombatiról, arról, hogy hogyan lehet az ördögöt az elhaltak megjelenő leikétől megkülönböztetni, a varázsló papokról, az ördög-nemzette gyermekekről, akiket' a rendkívül kiálló fogaikról és a belőlük rendkívül nagy mennyiségben kibocsátott bűzös gázakról lehet felismerni, a farkaskoldusokról stb. A »farkaskoldusság« betegség és egyszersmind jellegzetes középkori esztelenség volt. A farkask oldusság vagy lykanthropia szorosan összefügg a varázslással és az ördögbe vetett hiedelemmel. Már az ókorban is megvolt az a meggyőződés, hogy az ember átváltozhatik állattá: a görög mythologiában bőven vannak ilyen , metamorphosisok. Ehhez csak valamilyen természetfeletti erőre volt szükség, hogy az ezt az átváltozást elvégezze. A középkorban azt hitték, hogy ilyen módon jön létre a farkaskoldus, vagyis a varázslat hatására farkassá változott ember. A farkaskoldus az erdőben bolyong, megmarja az állatokat, megtámadja az embert, elrabolja a gyermekeket stb. Ez a hiedelem Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Lengyelországban terjedt el. (1) Francia- országban még 1573-ban hivatalosan megengedték a vadászatot a farkaskoldusokra. Az 1598. évben a Jura környékén a farkaskoldusság szinte járványszerűen terjedt el. Az 1603. évben Franciaországban sikerült egy ilyen farkaskoldust elfogni és megvizsgálni: kiderült, hogy idióta volt. De nemcsak elmebeteg személyek voltak okai, hogy az emberek hittek a farkaskoldusságban. Itt nem egyszer más tényezők is szerepelhettek. Michelet pl. lehetségesnek tart ilyen esetet:2 Egy jómódú, kegyetlen lelkű úrnő, megelégelvén a megengedett dolgokat, unalmában valami új után vágyakozik, magához hivatja tehát a boszorkányt és így szól hozzá: »Unatkozom, egyszer már szórakozni akarok! Változtass át nőstényfarkassá, hogy, ha csak egy éjszaka is, kóborolhassak, marcangolhassak, marhassak, vért ihassam! Nem árullak majd el.c A boszorkány így felel: »Jól van. íme az ital; ezt az Úrnő este majd kiissza, de kérem, zárja be az ajtót! Mindenki azt fogja hinni, hogy az Úrnő a házban alszik, pedig nőstényfarkassá átváltozván, az erdőben fog kóborolni.« Reggel az úrnő (a kábító ital megivása után) megtörtén, kifáradtan (azt álmodta, hogy kb. 30 mérföldet tett meg, vadászott, gyilkolt) felébred, egészen véresen (álmában összekarmolta magát) és így szól a boszorkányhoz: »Köszönöm neked, hatalmas a te művészeted, de vigyázz, nehogy valamikor máglyán pusztulj el.« 1 Példa erre Lancre nek fentebb már idézett műve. 2 Michelet, 178. 223 (1) A farkaskoldus babonája Magyarországon is nagyon el volt terjedve.
