Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
220 mekekkel etette, azonban gyermeke mégis meghalt. A XIV. században egyre több ily fantastikus vallomás kerül elő. Ekkor az egyházi hatóságok épúgv üldözik a boszorkányokat és varázslókat, mint az eretnekeket, így a XIV. század első felében már sok per folyt varázslás vádja alapján: pl. magában Toulouse-ban ebben az időben kb. 400 boszorkányt égettek meg máglyán.1 A pápai bullák ekkor már határozottan lépnek fel a varázslók ellen. Egyike a legfontosabbaknak Vili. Ince2 pápának 1484. évi bullája volt. Ugyanez a szellem árad ki más pápák bulláiból is: 11. Gyuláéból, VI. Adorjánéból és másokéból. A pápai bullák, különösen VIII. Incéé, óriási hatást gyakoroltak a boszorkányüldözés fejlődésére. A bullákban egyébként nem volt semmi más, csak annak a megerősítése, amiben az egész társadalom felülről lefelé, szentül hitt, amit a legkiválóbb szerzők tudományosan (természetesen a tudomány akkori állása szerint) leírtak és megokoltak.3 A daemonologiai irodalom, — kezdetével fentebb1 megismerkedtünk, — a XV., XVI. és XVII. században tovább virágzik, részletesen ismertetve, hogy mit csinál az ördög és mit csinálnak a boszorkányok. Egyházi és világi íróknak egyaránt teljes meggyőződésük volt az, hogy a boszorkányokat egyszerűen ki kell irtani: a leghelyesebb eljárás tűzön megégetni őket, mint az eretnekeket. Az 1487. évben megjelenik Sprenger domonkosrendi szerzetesnek, a németországi inquisitornak Malleus maleficarum — Boszorkányok kalapácsa című híres műve. Ennek a műnek már maga a címe is arra utal, hogy mily nagy túlsúlyban voltak a női személyek az egész ügyben, hiszen határozottan a boszorkányok ellen irányul az irat. Sprenger azt hiszi, hogy férfiak aránytalanul ritkábban foglalkoznak varázslással, mint nők. »A nő felülmúlja a férfit a babonában, felülmúlja őt a bosszúállásban, hiúságban és hazudozásban, szenvedélyességével uralkodik rajta; minthogy a nők physikai erőnek híján vannak, az ördögben keresnek szövetségest, a varázslatban pedig eszközt bosszúvágyuk kielégítésére; ha féltékenyek a férfira, a varázslatban keresnek segítséget.« Franciaországban kereken kimondották: 1 varázslóra 10.000 boszorkány jut (Michelet). Sprenger elbeszéli, hogyan keletkezett az ő műve: egy alkalommal Rómában, annak a hospitiumnak a refectoriumában, amelyben a zarándokok tartózkodtak, megismerkedett két idegennel, egy fiatal pappal és ennek atyjával. Az apával folytatott beszélgetés közben meglepődve értesült arról, hogy a fiatal papot, aki csendesen eddegélt és a kérdésekre édeskésen válaszolt, a rossz szellem szállta meg. Kiderült, hogy egyszer valamilyen öreg asszony, akihez az ifjú egy alkalommal kissé nyersen szólt, megbabonázta, és ezóta a fiatal papot az ördög megszállta. Sprenger könyörületből meg akarta gyógyítani a szerencsétlent. E célból Rómában különböző templomokba, ereklyétől ereklyéhez kezdte kísérni a liald papot; mindenütt ördögűzést végzett, az ifjú mindenütt hánykolódott, rohamot, görcsöt kapott, kiabált, különböző nyelveken beszélt és őrülten ugrált. Mindez a nép jelenlétében történt, amely csodálkozva és 1 Ptasnik, 245. “ V; °- 250. és a követk. lap. 3 Ki nem hitt akkor az ördögben? Hitt benne Albertus Magnus, 1Vitelo I // ír- a(lu'n®* Sz. Tamás, Arnoldus de Villanova, később Reuclilin, Pico í . 'Brondola, Paracelsus, Luther, Melanchton, verulami Bacon. De Haén, a ki\aló bécsi orvostanár még a XVIII. század végén is hitt az ördögben és \ ai áz.slásban és tudományos értekezéseket is írt róluk. 1 A 142. lapon.
