Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
219 kezdetén, aki nyilvánosan elégetve Galenos és Avicenna könyveit, kijelentette, hogy inkább a hóhértól és a boszorkánytól akar gyógyászatot tanulni. A középkor utolsó századainak bűnös hajlama még fokozta a boszorkány jelentőségét, mert ehhez fordultak méregért az emberek. Számos középkori határozatban és tilalomban egymás mellé állították a boszorkányságot és a mérgeket, mert rendesen úgy vélekedtek az emberek, hogy a méreg gyilkoló hatása a sátánnak munkája. a xnr. és XIV. században aranyláz lepte el a keresztény világot: az aranyra egyeseknek háborúk viseléséhez van szükségük, másoknak életük kellemesebb berendezéséhez. A világ urai, mint pl. Földnélküli János (XII. század vége és a XIII. kezdete) angol király, kihúzatják a zsidók fogait, hogy megvallják, hogy hol tartják elrejtve az aranyat.1 Szép Fülöp francia király (XIV. század kezdete) megsemmisítette a templomosoknak, a »kereszténység bankárainak« rendjét, minthogy nagy arany- készletük volt; kieszközölte a pápánál eltörlésüket, közülük sokat, magát a nagymesterüket is megégettette, aranyaikat pedig zsákmányul ejtette.1 2 A titkos tanok módot nyújtottak arra, hogy hogyan lehet aranyat mesterségesen előállítani. Az aíchemiát azonban a közvélemény ördögi művészetnek tartotta. Az volt a meggyőződés, hogy csak varázslás segítségével lehet ezt a művészetet elsajátítani. Ilyen módon a boszorkányok (és a varázslók), mint intuitioval és ügyességgel felruházott, a titokzatosság és természetfelettiség varázsával körülvett személyek, legkevésbbé sem pusztán a középkori képzeletnek a termékei. Hosszú időn át — Michelet 300 évről beszél — megvoltak és működtek. A XV. században az egész nép tódult a boszorkányokhoz, a tudós írók pedig panaszkodtak, hogy egyik egyház sem büszkélkedhetik annyi zarándokkal.3 A svéd király az 1563. évben a dán király ellen háborúba indulván négy boszorkányt vitt magával.4 A középkorban mindenféle boszorkányság és varázsművelet büntetés alá esett. A XIII. századig kevés ítéletet hoztak boszorkányság vádja alapján. Ekkor kezd állandósulni az a nézet, amelynek rendkívül nagy jelentősége volt a boszorkányüldözés történetében, t. i., hogy a varázslás eretnekség, tehát ettől fogva a boszorkányságra vonatkozó ügyeket egészen úgy tekintették, mint az eretnekségre vonatkozókat. A XIII. században állítják fel a szent inquisitiós bíróságokat. Délnyugati, nyugati és Közép-Európában nemsokára lángra lobbant számos máglya, melyeken megégették az eretnekeket, albigenseket, beghardokat, beghinákat, szegény barátokat, katharokat5 stb. Nemsokára ugyanezek a máglyák várták a varázslókat és a boszorkányokat. Ekkor találnak hitelre olyan nők vallomásai, akiket mi ma nyugodtan hysteriás nőknek neveznénk, pl. az 1275. évben a toulouse-i inquisitor az eretnekek ellen vizsgálatot tartván egy öreg asszonyra hívta fel a figyelmet, mert ez azt vallotta, hogy már néhány év óta érintkezni szokott az ördöggel, amely őt minden éjszaka meglátogatja, sőt ebből a viszonyból szörnygyermek is született, akinek felső része farkas-, alsó pedig kígyóalakú. Ezt a szörnyet elrabolt gyer1 Michelet, 71. 2 Franklin: La vie privée au temps des premiers Capétiens, 1911., I. k., 18. és a követk. lap. ° Michelet, 183. 4 Erről az egykorú Weyer ír i. h. I., 366, ö Ptasnik, i. h.
