Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
213 betegség után gyakran merülnek, olykor sokáig, néhány napig és néhány hétig is eltart. Ilyen álom hasonlít a lethargiához, amelynél a lélekzés, a szívműködés nagyon gyenge, úgy hogy a beteg halott benyomását kelti. Hysteriás agonia is ismeretes. Ilyen módon halt meg, mint látni fogjuk, Johanna apáca: midőn mindenki már az elkerülhetetlen halált látta, a nővér hirtelen felkelt, »csodálatosan« meggyógyulván. V betegek néha óriási testi erőt fejtenek ki a hysteriás roham alatt, amit a középkorban természetfeletti dolognak tartottak. Ugyanilyen, a beteg ember normális erejét többszörösen fpliilmúló erőt, olykor manapság is észlelnek a klinikán a hysteriás roham alatt. így a Charcot- klinika egyik alig 17 éves betege, hysteriás rohamában kicsavarta az ágy vasrudait, kiszakította a vaskorlátokat a lépcsőn, felemelte az egész vaságyat az ágyneművel együtt és a szomszédos ágyra dobta. Az egyik hysteriás nő annyira hánykolódott, hogy zsinegekkel kellett megkötni, de elszakította a vastag zsinegeket és széttépett minden kényszerzubbonyt.1 Különben ismeretes, hogy az ember erős psychikus befolyásra más körülmények között is képes rendkívüli physikai erőt kifejteni, sokkal nagyobbat, mint amennyivel máskor rendelkezik, pl. a katona a harctéren a kézitusában. Az auxonne-i ördöngösségi járvány egyik hősnője, egy gyenge nő, újjaival könnyedén megragadta a kőből készült szenteltvíztartót, noha ezt egyébként két ember is alig bírta el, felemelte és a legnagyobb könnyűséggel földhöz vágta. Óriási erőt fejtettek ki az ördög által megszállott hysteriás nők, mikor az Oltári Szentséget szolgáltatták ki nekik: hátra vetették magukat, képtelen ugrásokat végeztek a levegőben, mindig térden állva vagy térdről, és ez többször megismétlődött minden esetben (az auxonne-i apácák). Ez állítólag kétségtelen bizonyítéka volt annaU, hogy az ördög dobálja így a megszállott nőt, mert ennyire csak az ördög undorodhatik a szent dolgoktól. Minthogy ez mindig a templomban történt, e látványnak a tömeg tanúja volt. A theologia pedig egyenesen kísérleti tudomány hírébe jött, mert »kísérletileg« kimutatta az ördög jelenlétét. Valamennyi, még a legnehezebb, látszólag legkimerítőbb remekelés után sem látszott meg semmiféle kimerülés a hysteriás nőkön: olyan üdék voltak, mintha nem történt volna velük semmi (auxonne-i apácák). A hysteria f ontos, állandó tüneteinek egyikét alkotják az érzési eltérések, a teljes, részleges, kisebb-nagyobb terjedelmű bőrérzéketlenség, úgyhogy a beteg nem érzi pl. a tűszúrást vagy a forró tárgy- gyal való megérintést. Az érzéketlenség felléphet a szem kötőhártyáján vagy a garat nyálkahártyáján is, úgyhogy megérintése nem vált ki reflexmozgást. Ezek az érzési eltérések a legfontosabb szerepet játszották a középkori boszorkányperekben, mert ezeket az érzéketlen helyeket jeleknek, stigmáknak tartották, amelyeket az ördög idézett elő, és az ördöggel kötött szerződés vagy az ördöngösség kétségtelen bizonyítékának tekintették. Valamennyi boszorkányperben megtartották a vádlottnak »törvényszéki orvosi« vizsgálatát. Megidézték az orvosokat vagy a sebészmestereket, s ezek hosszú, vékony tűkkel vizsgálták az állítólagos boszorkányok testét, hogy vájjon nincsenek-e rajta érzéketlen helyek.2 Néha maguk a bírák végezték el ezt a vizsgálatot. Érzéketlen helynek a fellépése gyakran jelentett halálos ítéletet. Ilyen módon szolgáltattak bizonyítékot az auxonne-i ördöngös apácák arról, hogy az ördög van bennük: gombostűvel szúratták meg magukat a legérzékenyebb helyeken, pl. 1 Bibliothéque diából. 1895. XIV. lap, Buvée Borbála. Lásd fentebb a 160. lap.
