Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
210 része hysteriás. Ilyen módon akkoriban igen közönséges bántalom volt a manapság hysteriának nevezett betegség, amelyet Sydenham már némileg ismert, de a középkorban nem is ismertek és nem is értettek meg. A hysteria olyan functionalis betegség, amelynek nincsen egységes képe, sőt a tünetek változatossága, a tudomány mai felfogása szerint, a betegség egyik jellemző sajátsága. Ezért nehéz is pontosan meghatározni. A hysteriára nagyon jellemző az, hogy rendkívül sokszerű testi tünetei általában psychikus eredetűek, »psychogenek«. Nagy erővel hatnak vissza a testi jelenségekre bizonyos képzetek és olyan érzelmek, melyeket a betegek öntudatuk mélyében élnek át. A kedélyállapot változékony, hirtelen kitörő és hirtelen lecsillapuló, rendesen szertelen. Hysteriában nők is, férfiak is megbetegednek, minthogy azonban a nők életében nagyobb jelentőségű az érzelem, mint a férfiakéban, ezért több a hysteriás nő, mint a hysteriás férfi. A középkorban, mikor a mai időkhöz hasonlítva az érzelem még fejletteb volt, mint az értelem, különösen a fehérnépnél, a hysteria a nőknél sokkal gyakrabban mutatkozott, mint a férfiaknál. A hysteria lefolyása egocentrikus, azaz mindig a beteg élményei és vágyai körül forog. A tünetek mindig csak akkor lépnek fel, ha mások is látják: célszerűek. Ha senki sem érdeklődnék a hysteriás nő iránt, akkor a tünetek létének nem volna értelme. A hysteriás nő ugyanis szeret valami különöset felmutatnai, végezni, ha pedig az ember nem hisz riekí7 akkor a tünetékT még fokozódnak, mintha a beteg szövetségest, menedéket keresne saját betegségében (amit a német szerzők Flucht in die Krankheit névvel illetnek). A betegek egyszersmind rendkívül fogékonyak a suggestio iránt, ami különböző módon nyilvánulhat meg: könnyen átterjed reájuk az indulat, félelem, vak rémület; ha nagyon intelligensek, akkor kitalálják mások gondolatait, ha pedig valamely eszmét magukévá tettek, egész lelkierejükkel annak adják át magukat. Ily módon a középkori hysteriá- sok kitalálták az exorcista gondolatait és szemléltették a legváltozatosabb tüneteket, még olyan ritka testi tüneteket is, amelyek az ő saját psyché- jükből eredtek^ azaz psychogenek voltak. Kitalálván az exorcista gondolatait, teljesítették kívánságát, még a csak elgondoltat is, megkülönböztették az igazi ereklyét a haszontalan tárgyaktól stb. A betegek sugall- hatóságát és önsugallását fokozza az, hogy ennél a bántalomnál gyakorta kifejezetten kettéhasad az egyéniség. Ennek pedig az a következménye, hogy a nyugodt, engedelmes betegben gyakran egy másik személy látszik lap- pangani, aki hánykolódik, engedetlen, káromkodik. Ez a középkorban ege szén azt a benyomást keltette, mintha az ördög szállotta volna meg a beteget. Alább látunk majd apácákat, kiknek illetlen, féktelen mozdulatait és cynikus szavait az ördögnek tulajdonították. Látni fogjuk, hogy iíy módon az egyik apáca hogyan köpte a pap arcába az Oltári Szentséget. A Rystériásók gyakran n a g y on éleseszűek, szellemesek és ügyesek, s tehetségüket sikeresen felhasználják, ha tévedésbe akarják ejteni az orvost vagy környezetüket; pl. valamilyen valószínűtlen tárgyakat hánynak ki szájukból, és csak igen gondos megfigyelés deríti ki, hogy a betegnek a ruhájában van mindaz elrejtve, amit állítólag kihány. Másrészt azonban emlékezetük többnyire hibás, képzelőtehetségük pedig annyira gazdag, hogy a hysteriások állításában sohasem lehet megbízni. A beteg férfi, még gyakrabban a beteg nő képes önmagát és másokat \ ádolni és elbeszél különböző eseményeket, amelyek a valóságban sohasem történtek meg (pseudologia phantastica). Nem is lehet a hysteriás
