Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

D. A középkori orvostudomány

209

let francia történész, aki a La Söreiére (A boszorkány) című, irodalmi értékű, de magas történelmi felfogással megírt monográfiájában, széles művelődés- és erkölcstörténeti alapon ismerteti ezt a kérdést; leírja különböző fázisait, a kezdetleges népies felfogásoktól kezdve egészen a

XVII. századbeli elrémítő boszorkány porokig.

Kitűnő orvosi megvilágításba helyezte az egész ügyet Bourneville, a Charcot-féle iskolához tartozó francia orvos, aki a XIX. század utolsó évtizedeiben számos XVI. és XVII. századbeli eredeti okmányt in extenso adott ki abban a nagyszámú monographiában, amelyeket közösen Collection Bourneville vagy Bibliothéque diabolique néven foglaltak össze; ezeket a dolgozatokat orvosi elemzéssel vezeti be, az egykori állítólagos boszorkányokat és ördöngösöket pedig a hysteriának a klinikákon észlelt mai formáival hasonlítja össze.1

Hogy ezeknek a kutatóknak nézeteit könnyebben megérthessük, az egész kérdés bonyolult tényezőit világosan felfoghassuk és a középkori neurosisokat és psychosisokat kellő megvilágításban mutathassuk be, előbb azzal a betegséggel kell foglalkoznunk, amely az emberiség történetében óriási szerepet játszott, aránytalanul nagyobbat, mint azt rendesen gondolják; ez a betegség a hysteria.

1. A HYSTERIA MANAPSÁG ÉS HAJDANÁBAN.

A hysteriát behatóbban csak a XIX. és XX. században ismerték meg, elsősorban Franciaországban, ahol e tekintetben Charcot és tanítványai — köztük honfiársunk, Babinski, aki Franciaországban telepedett le -— szerezték a legnagyobb érdemeket. Manapság ritkábbá váltA;zTá“betegség, amely nagy mértékben a nevelés következménye. Az újkori értelmes nevelés higgadt ítélőképességet fejleszt ki és még a meglévő hysteriás alkat érzelmi alapjait is mérsékeli. A középkorban ellenkezőleg volt. Még higgadt, józan, hysteriás alkattal nem terhelt egyének is, minthogy gyermekkoruktól fogva a természetfelettiség légkörében éltek és folyton ördögökről, varázslásokról, csodákról hallottak, időről-időre az ördögtől és pokoltól páni rémületbe, aztán megint vallásos ekstasisba estek; ennek következtében fogékonnyá lettek arra, hogy bennük Kóros kédélyállapotok fejlődjenek ki, végül pedig határozott hysteria keletkezzék. A középkorban tulajdonképen az egész keresztény1 2 társadalom minden rétege ebbe az irányba sodródott.

Weyer, a XVI. századbeli kiváló orvos, az akkori ördöngösség és varázslás ügyeinek jeles ismerője, határozottan azt állítja,3 hogy »végtelen azoknak a b e t e g e k n ele a száma, akik azf mondják, hogy az ördög megszállottá őke t.« Száz évvel később egy másik orvos, a híres Sydenham ugyanazt állapítja meg, csupán más szavakkal, azt mondván, hogy az orvosi kezelésben részesülő betegeknek hatod

1 Ismertetésünk további folyamán részletesen közöljük a Bibliothéque dia- boliqueból néhány műnek a tartalmát, nevezetesen szó lesz az ördöngös Fontaine Franciska peréről, a louduni orsolya-rendi kolostorban elterjedt ördöngösségi járványról, ennek főhősnőjéről, Johanna nővérről, végül az auxonne-i Orsolya- nővérek kolostorában elterjedt ördöngösségi járványról. A hysteriáról szóló ismertetésünkben röviden hivatkozva az említett művekre, közelebbi részletek tekintetében utalunk a XXVI. fejezet 3. pontjára, melynek címe: Példák az egykorú iratokból.

2 És ugyanígy a zsidó, kevésbé a mohamedán.

3 Weyer: Histoires, disputes et discours des illusions et impostures des diables... I. 500. Bibliothéque diabolique, 1885. évi kiadásában.

Az orvostudomány története.

14