Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
207 reszeken újult erővel lépett fel a járvány. Áldozatul vette Lajos fiatal feleségét, Luxemburgi Margitot s magát a királyt is ágyba döntötte. Erdélyi útja alkalmával kapott-e fertőzést, vagy felesége betegágyánál, kétséges. Állapota azonban oly súlyos volt, hogy Velencében novemberben már halálával is számoltak s a trón jövő sorsáról felvilágosítást kértek a magyar földre jött követektől. A király ifjú és erős szervezete mégis legyőzte a kórt« (H.—SZ. III. 52. lap). A magyarságra jellemző, hogy ellentétben más népekkel, ezen súlyos és válságos időben nálunk nem voltak sem zsidóüldözések, sem önosotorozójáratok. (Noha Kohén József zsidó krónikás ellenkező adatot közöl: M. IIÍ. 57. lap, 178. pont) L pestisjárványnak azonban mégis döntő befolyása volt az ország jövő sorsára, mert mint Hóman írja » . . . az 1347. és 1350. közt dúló borzalmas pestisjárvány nyomán kelt pusztulás útját vágta az ethnikai egység kialakulásának. Az évtizedeken át tartó harcból és a fekete halál pusztító tüzéből nagy vérveszteséggel kikerült magyarság száma többszörös túlsúlyban volt az összes nemzetiségek felett, de a pusztulás nyomán lakatlanná vált összes területek s a kezdettől fogva lakatlan határszéli hegyvidék benépesítésére már nem volt népfölöslege« (H.—SZ. III. 147. lap). Az 1360. vagy talán már 1359., az 1380. és 1381. években megint súlyos pestis pusztított Magyarországon; 1359-ben a pestis átterjedt Lengyelországba (Giedroyc: Mór w Polsce, 41. láp). 1409-ben pestis következtében elnéptelenedett Sopron városa; 1412-ben a Szepességben, 1430-ban Eger vidékén, 1438-ban Lőcsén pusztított a járvány. Az 1439. évben kiterjedt vérhasjárvány pusztított, melynek Albert király is áldozatul esett. Kromer és Bielski említik, hogy 1441-ben is volt pestisjárvány Magyarországon, de ennek ellenére I. Ulászló királyunk rendületlenül ellátta uralkodói kötelességeit: »Pestem tamen ita is (t. i. a király) contempsit, ut quavis plurimi passim repente conciderent, et in intimum quoque cubiculum eius contagio morbi pervaderet, nihilo tamen minus versaretur in publico, regiaque obiret munia« (Martini Cromer i: De origine stb. 472—473. lap, továbbá Bielski Marcin: Krónika Polska, Kraków, 1597. év, 366. lap). Linzbauer azt gondolja, hogy 1444-ben talán nálunk is volt pestis, úgy, mint Bécsben. A következő években sem kímélte meg a pestis Európát. Az 1446. évben állítólag megint Magyarországból hurcolták be Lengyelországba a pestist (Giedroyc: i. h. 44. lap). A lőcsei templom falára feljegyezték: »Anno Domini 1453. in hac civitate (Lőcsén) et locis adiacentibus, a festo corporis Christi usque ad festum Sancti Galli, peste inguinaria, circiter tria millia trecenti hominum decesserunt« (M. III. 91. lap, 340. pont). 1454-ben egész Európában (per universa climata mundi) dühöngött a pestis, hazánkban különösen Brassóban volt saevissima pestis, quae vulgo Magna appellatur (der grosse Sterb), amely még a következő évben is pusztított Erdélyben, sőt 1456-ban szintén súlyos döghaláljárvány volt Magyarországon (és Erdélyben), melynek Kapisztrán János (és talán Hunyadi János is) áldozatul esik (M. III. 93 .lap, 348. pont). 1456-ban a pestis átterjedt Magyarországból Lengyelországba (Dlugosz Joannes: Historiae Polonicae stb., Cracoviae, 1878. év. V. kötet, 239. lap). 1457-ben Erdélyben, 1460-ban Magyarországon, 1461-ben Budán, 1466-ban Lőcsén, 1472-ben és 1474-ben Észak-Magyarországon, a következő évben Horvátországban dühöngött a pestis. (Dlugosz: i. h. 472. lap; Giedroyc: i. h. 72. lap, stb). 1475-ben sáskajárás) volt Magyarországon, mely átterjedt Lengyelországba (Dlugosz: i. h. 610. lap). 1479- ben »Nagy mirigyhalál vala egész Magyar Országba«, ezért is Mátyás király »bujdosik vala az erdőkbe és a kies vizek mellett; Beatrix Királyné Asszonyt pedig Kassa felé botsátá vala« [Heltai Magyar krónikája nyomán M. III. 101. lap, 399. pont). 1480-ban, 1482-ben pestis, 1485-ben az angliai veríték, 1491-ben megint pestis pusztított Magyarországon, illetőleg sokfelé Európában. 1480- ban és 1482-ben Magyarországból állítólag átterjedt a pestis Lengyel- országba (Dlugosz: i. h. 633. lap; Bielski: i. h. 474. lap; Striykowski Maciej: Krónika Polska stb. Królewiec, 1580. év, 660. lap és mások). Heltai Gáspár közli, hogy az 1495. évben »Vala pedig akkoron nagy halál Magyarországba. Ez-okáért László király (Budáról) kiméne az erdőkbe és mind oda vadásza. Onnét méné Szegeddé, Szegedről Tasnáddá. És a Dráván által-menvén, Babótsra méné« (M. III. 113. lap, 452. pont). 1496-ban és 1497-ben is volt pestisjárvány Magyarország egyes részein, ahonnan akkoriban megint Lengyelországba hurcolták be (Giedroyc: i. h. 47. lap). A középkori rossz közlekedési viszonyok némileg feltartóztatták a járványok terjedését, ezért ezek nem terjedtek ki mindig egyidejűleg az egész országra, noha sok esetben egyidejűleg is fertőzött volt minden vidék. Könnyén érthető, hogy ezzel szemben a modern járványtani ismereteknek, védelmi rendszabályoknak és tudományosan képzett orvosoknak hiánya, valamint mindenféle babonák előmozdították a járványok elhatalmasodását hazánkban.
