Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
204 századbeli pestis esetében történt meg, akkor könnyen meg fogjuk érteni az akkori fekete halál pandemiának igazán elszörnyesztő képét. Sok egykorú leírás és krónika alapján a történetírók úgy számítják, hogy a XIV. században e betegség következtében az akkori lakosságnak kb. _az egyharmada,, sőt a fele halt meg. A járvány Ázsiában, talán M andzsúriában kezdődött, innen terjedt át Kínába, ahol ennek következtében állítólag tíz és egy néhány millió lakos halt meg, aztán pedig tovább haladt Indiába. A kereskedelmi utakon nyugatra vándorolt a járvány. Az 1346. évben Krímben tört ki a járvány, az 1347. évben Mezopotámiát, Örményországot, Szíriát, Egyiptomot pusztította. A kurdok a hegyekbe menekültek, de sokan magukkal vitték a járványt. Kairóban állítólag naponta 10—15 ezer ember halt meg. Az 1347. év tavaszával a járvány a Földközi-tenger keleti részét lepi meg, mindenütt a varosokban és falvakban százával és ezrével öldökölve az embereket és szörnyű rémületet keltve. A járvány a közlekedési utak mentén, igen gyakran a hajók közvetítésével terjedt tovább. Megesett az is, hogy a járvány magukon a hajókon tört ki, amelyek, legénységük kihalván, pusztán, mint kísértetek hánykolódtak a tengeren. Az 1348. évben a járvány futótűzként lepte el az olasz városokat. Firenzében 100.000 ember pusztult el, Velencében 100.000^ Sienában 60.000. A halál olykor néhány óra alatt következett be. Egyes városok, falvak és kolostorok majdnem teljesen kihaltak. Montpellier-ben 140 Domokos-rendi szerzetes közül 133 halt meg, a 12 városi tanácstag közül 10 pusztult el. Az 13487 év nyarán a járvány egészen Párizsig eljutott s itt másfél évig dühöngött, összesen kb. 80.000 személyt ragadva el. Ebben az évben Angliában is kitört a járvány, ahol ennek következtében az egyházi élet teljesen fennakadt, ugyanis kb. 25.000 pap pusztult el, azaz több, mint a felük. Egyes kolostorok teljesen kihaltak, a városokban pedig a házak lakatlanul állottak, mert nem volt, aki bérbe vegye azokat. Egyes vidékek teljesen kihaltak, így pl. Cyprusban szinte senki sem menekült meg. Grönlandnak és Norvégiának egyes járásai szintén teljesen kipusztultak. Itáliában ezer lakos közül csak kb. tíz, Franciaországban és Spanyolországban 70—100 személy maradt meg. Számos egykorú krónika azt állítja különböző országokról, hogy a lakosságuknak harmada vagy negyed része maradt csak életben. A betegség lefolyása rendkívül heves volt. Hirtelen, látszólagos egészség mellett magas lázzal, fejfájással, eszméletzavarral kezdődött, a bőrön csomók (bubones) keletkeztek, továbbá orr- és bélvérzések, \ érés vizelet, vérköpés lépett fel. A betegek rendesen a 3. vagy 4. napon haltak meg, de gyakran már a 2.-on, sőt néhány óra alatt is. A betegség fertőzőképessége hallatlan nagy volt, a lappangási időszak pedig nagyon rövid. Előíordultak olyan esetek, hogy a végrendelet megírása céljából hívott jegyző és a tanú, vagy a beteg megmentése vagy az utolsó kenet feladása céljából hoz^á menő orvos vagy pap megfertőződtek és meghaltak, néha előbb, mint az a beteg, akihez őket hívták. Senkisem tudta, Tiogy mi okozza a betegséget. Némelyek varázslásra, vagy a kutak megmérgezésére gyanakodtak, de leginkább Isten végzésének, bűnök szörnyű büntetésének tartották a járványt. Egyébként bizonyos befolyások és kapcsolatok nem kerülték el az orvosok figyelmét, akik ismertették, hogy mi segíti elő a betegség keletkezését és milyen módon kell azt elkerülni.
