Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
202 fertőző csíra virulentiája is csökkent, ez pedig olyan tény, amilyet már sok fertőző betegség történetében megfigyeltek. Minthogy a poklosságot gyógyíthatatlan betegségnek tartották, gyógyítása nem foglalt el fontosabb helyet e betegség középkori történetében, különösen azért, mert bűnös cselekedetnek, az emberi elbizakodottság jelének minősítették volna olyan betegségnek a gyógyítását, amelyet Isten végzésének tekintettek. Legalább is nem voltak és nem is lehettek határozott gyógyítási módok, csupán enyhülést szereztek a betegnek a külső sebek ellátásával. Hatásos, még hosszabb időre is enyhülést hozó szereknek tartották a különböző hideg, meleg, tengeri és kénes fürdőket. Nagyon dicsérték és nem egyszer el is végezték a poklos férfiak castratioját, ami annál inkább volt javait, mert a poklosok fokozott nemi ösztönükkel váltak ki és a férfiak néha szinte rátámadtak a védtelen nőkre. A poklosság ma is megvan, bár már nem az a szörnyű csapás, ami a középkorban volt. A föld kerekségén lévő poklosok összes száma körüliül 2,000.000-ra emelkedik. Legtöbb (kb. 300.000) Indiában él; vannak továbbá Egyiptomban, Törökországban, Boszniában, Oroszországban, Finnországban, Norvégiában, Islandon és a Balti-tengeri országokban. Ke- let-Poroszország és a Balti-tengeri országok a Lengyelországhoz legközelebb fekvő gócok. Az 1928. évben Lengyelországban hivatalosan 1 lepra esetet jegyeztek fel. Mindenütt jó eredménnyel küzdenek a poklosság ellen. így Norvégiában az 1856. évben 2885 poklos volt, az 1928. évben pedig csak 90; az 1925. és 1926. években csak 1 — 1 új esetet jegyeztek fel. Bár keresztül viszik a poklosok elkülönítését és ma is állnak : enn leprosoriumok, a mai előírások még sem nagyon szigorúak. A lepra elleni küzdelemnek ma nemzetközi jellege van. A Népszövetség megbízásából az illetékes személyek külön összejöveteleket tartanak. (1) 1 1 84. ábra. A leprás betegek Szent György (St. Jürgens) kórháza Bergenben (Norvégia). (H. P. Lie gyűjteménye, Bergen.) (1) A lepra hajdanában Magyarországon is nagyon elterjedt volt; hazánkban leginkább a XI—XIV. században pusztított; állítólag Nagy Lajos királyunk is leprában szenvedett és ennek következtében halt meg. A Budai Jogkönyv (Ofner Stadtreeht) szerint a király, ha leprában megbetegszik, elveszti a trónját; e jogkönyv 4. szakasza így szól: »Von den kaisern vnd kunigenn: Kaiser, künig vnd ander krönte diser weit, mag man absetzen. . . Item, ob sy wüetrich wurden. Item, ob sy müesel süchtig oder aussetzig wurden«. Hazánkban is voltak leprosoriumok, így pl. Esztergomban, Kolozsvárott, Budán, a Nyulak- (Sz. Margit-) szigetén, Nagyváradon, Egerben, Bártfán, Brassóban, Nagyszebenben, Segesvárott és egyebütt; ilyen házak még a XV. században is fennállottak; Melius Juhász Péter a X\ I. század második felében veronikát rendel az arábiai »frantzu« gyógyítására ; Pápai Páriz Ferenc még a XVII. században gyakori fürdést ajánl a poklosság ellen; Mátyus István ellenben az 1787-ben megjelent Ó és új diaete- tikáijában már csak mint hajdani csapást említi a leprát. Nedeliczi Vádi István (gróf Erdődy György háziorvosa) 1792-ben azonban megint beszél poklosságról, de nem tudni biztosan, hogy mit ért ő poklosság alatt, mert ez szerinte könnyen meggyógyítható betegség. A felsorolt adatok alapján Nékám úgy véli, hogy a XVIII. század első felében autochton lepraesetek még előfordultak hazánknak egyes vidékein; a XIX. században csak behurcolt szórványos esetekre bukkantak Magyarországon (N. 22—32. lap; M. I. 171—176. lap és III. több helyütt).
