Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
201 mindenfajta féreg hallatlan módon elszaporodott és átterjedt egyik emberről a másikra. A bőrbetegségek keletkezéséhez a középkori táplálkozás is hozzájárult. Ez főleg nagy mennyiségű húsból és nagyon sok fűszeres hozzávalóból állott; különösen a keresztes háborúk ideje óta néha óriási mennyiségű fűszeres ételt fogyasztottak és tekintélyes mennyiségű bort ittak; mindez együttesen hajlamossá tette az embereket a bőrbetegségekre, ekzemákra, viszketegségre (pruritus), vakarózásra és a bőrtakarónak ezt követő felsértésére és ezáltal könnyebben fertőzésére is. Az asztal hygieneje hasonlóképen siralmas volt. A szegényeknek csak egy cseréptáluk volt a mindnyájuknak szánt egész étel számára. Az étkezők újjaikkal vették ki az ételt a tálból. A levest az asztalon egymástól bizonyos távolságban kivájt lyukakba töltötték és ezekből fakanállal kanalazták ki. A korsó az itallal szájról-szájra járt. A vagyonosaknál a vendégek, férfiak és nők párosával ültek; mindegyik párnak a fogást egy közös kerek kenyérszeletre tálalták és ezt lakoma után a szegényeknek adták. Idővel a kenyérszeletet a közös tányér váltotta fel; ez eleinte fából, később cserépből, a gazdagoknál ónból, ezüstből, kivételesen még aranyból is készült. A tányérokból újjal vagy a kés hegyével vettek ki, mert a villa csak a középkor végén jelenik meg és használata csak az új korban lett általános. (1) Nem kell bővebben bizonyítani, hogy a fentebb vázolt középkori szokások nagy mértékben hozzájárultak a poklos- ság terjesztéséhez. A középkori nézet a könyör ületességről megkívánta, hogy a zarándokokat a házba fogadják, az a félelem, hogy Isten talán kéregető elutasításáért büntet poklossággal, az a vágy, hogy utánozzák az olyan szenteket, mint assisi Ferenc vagy sienai Katalin: mindez orvosi szempontból nézve, olyan alap volt, amelyen a poklosság leginkább elterjedhetett. El is terjedt ez minden rendben, a szegények és gazdagok között, a nép, a lovagság és a papság között egyaránt. A város, a lakás és a ruházkodás hygieneje fejlődésének arányában a poklosság elterjedésének veszélye kezdett csökkenni. Fontos szerepet játszott az ing, mely a XIII. században kezd elterjedni és a XIV. században mind gyakoribb lesz. A szigorú elkülönítést elrendelő előírások, — Jeanselme véleménye szerint — megtették a magukét.1 Az idő haladtával bizonyára a 1 Azokon a vidékeken, ahol, mint Islandban és Norvégiában, az egészségügyi viszonyok hosszú ideig középkori színvonalon maradtak vissza, ott a poklosság még a XVIII. és XIX. században is javában megvolt, mint ezt Jeanselme említi. (1) Magyarországon a XV. században Beatrix királyné igyekezett a villa használatát népszerűsíteni (M. III. 123. lap, 492. pont). 83. óba A leprás betegek segesvári templomának külső szószéke. (Nékém tanár gyűjteménye.)
