Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
197 számodra azt, amire szükséged lesz, te pedig ne feledkezzél meg jótevőidért imádkozni« stb. Ilyen módon kapott a poklos kereplőt, sarát, nadrágot, köntöst, köpenyt, föveget, két pár függönyt, bödönkét, tölcsért, szíjat, kést, fatányért, ágyat, vánkost, takarót, két pár lepedőt, szekercét, kulccsal zárható ládikát, asztalt, széket, lámpást, lapátot, kis korsót, csészét, tányért, a hús főzéséhez szükséges fazékot. Mindezeket a tárgyakat beszentelték. Most a pap a leprást ruhája szegélyén könnyedén megfogta és bevezette a zárkába, így szólva (helyette): »Ime mindenkorra ez az én hajlékom, itt fogok lakni, amint azt kívántam.« Azután az úton, az ajtóval szemben egy keresztet helyeztek el és egy perselyt erősítettek rá alamizsna számára, amelyet jámbor zarándokok dobtak belé, azoknak az 80. ábra. Poklos beteg a tülökkel : „horngibruoder". (Német kéziratban levő kép, az 1000. év előtti időből. Lipcse, Egyetemi Orvostörténeti Intézet.) imáknak fejében, amelyeket a magános beteg értük elmond. Az első alamizsnát mindjárt a pap vetette belé, utána pedig a nép. Ez után a szertartás után a körmenet visszatért a templomba és tovább imádkozott Istenhez, hogy adjon türelmet a betegnek. Ilyen módon különítették el a középkorban a poklos betegeket. Boldog volt az, aki tudott lemondani, mert a környéki nép erkölcsileg igen magasan állónak tartotta őt. Száműzve azoktól, akiket szeretett, megfosztva mindentől, ami a mindennapi életet szebbé teszi, ezentúl szomorú, alázatos életet folytatott. A nép különös tisztelettel vette körül a poklosokat, vallásos meghatottságról tanúskodó neveket adott nekük, így »az Úristen betege«, »az Úristen kedves szegénye«, »a jó ember« stb. A leprosoriumokról és a poklosokról különösen a Sz. Lázár-rendi barátok vagy lazaristák gondoskodtak.1 Könyörületes, különösen jámbor 1 Ezért Olaszországban gyakran »lazaretti«-nek nevezték a poklosok men- helyeit és ebből a névből idővel a tágabb és már nem különleges jelentésű »lazaret« szó keletkezett.
