Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
190 között bizonyára több hamisítvány is van. Főképen orvosi, alchemiai és astrologiai munkákat hagyott hátra; a legfontosabbak: Parabolák az örök igazság ösztöne szerinti gyógyításról (Parabolae medicationis secundum instinctum veritatis aeternae) és a Gyakorlati breviarium a fejtől a talpig (Breviarium practicae a capite usque ad plantam). Barbár, de könnyű és érthető latin nyelven írt. Arnoldnak Gyakorlati breviáriuma kiváló helyet foglal el a középkori orvosi művek között: nemcsak azt az anyagot adja elő, amely más íróknál is előfordul, hanem saját megfigyeléseit is. Ő már nem hisz sacrosancte Galenosnak és Avicennanak, hanem őket bírálni is meri. Avicenná- ról határozottan kimondja, hogy »az orvostudományban a latin orvosok többségét elbolondítja« (qui in medicina majorem partem medicorum la- tinorum infatuat). A kortársaknak szemére veti, hogy eredeti munkák helyett különböző átdolgozásokat (summae) olvasnak. Határozott és szilárd álláspontot foglal el az orvostudományban a realismus és az uni- versalek ellen, erősen hangoztatva, hogy véleménye szerint, a gyakorlatban nem lehet nélkülözni a dolgok részletes vizsgálatát. »Nagyon gyakran fog tévedni a gyakorlatban az, aki az általánosat ismeri, a részleteset azonban nem ismeri« (qui universale cognoscit, particulare ignorat, mul toties in curatione peccabit) — mondja Arnold. Ki is gúnyolja az orvosokat, hogy »ügyesek voltak a logikában és elméletben, de nem értettek sem a végbélbeöntéshez, sem egyetlen külön gyógymód elrendeléséhez, sőt még az egynapos láz meggyógyításához sem.« Arnold ilyen módon félreérthetetlenül a középkori scholastika ellen fordul, visszatérvén Hippokrates halhatatlan elveihez. [Mélyek Arnoldnak az orvosi deontologia és didaktika körébe tartozó gondolatai: »Aki azon a karon, amelyet választott, nem azért tanul, hogy tudjon, hanem azért, hogy hasznot húzzon, az idétlen magzatot szül« (qui non ut sapiat, sed ut lucretur, addiscit in facultate, quam eligit, efficitur abortivus); »csaló vagy műveletlen az az orvos, aki ritka és szokatlan dolgokat keres, holott közönséges szerekkel segíthet a bajon;« »minél több alkatrész van a rendelvényben, annál kevésbbé biztos az összetett gyógyszer hatása« stb. Ezen egészséges elvek mellett, melyek a középkori mindennapos orvosi gyakorlat közelgő bukásának előhírnökei, Arnoldnál még nagyon sok olyan jellegzetes középkori nézet is fordul elő, amelyeket a nagy spanyolt magasztaló történetírók hajlandók még írásai későbbi hamisítóinak rovására is írni; azonban helytelenül, mert a középkori embert épen az jellemzi, hogy gyakran (az újkori elme számára) látszólag ellentétes jellemvonásokat egyesít magában. Arnold nem mentes a mysticismustól, hisz az astrologiában, mágiában, az ördögben, boszorkányokban, úgy vélekedik, hogy bűvös szerekkel terméketlenséget lehet előidézni, amu- leteket használ az orvosi gyakorlatban.1 Az a terület, amelyen Arnold(1) Idősebb korában Mátyás király is viselt amuleteket különböző ékszerek alakjában; maga II. Pál pápa küldött neki amuleteket (M. III. 122. lap, 488. pont). Drágaköveket is használtak betegségek ellen védő amuletekként. Még a későbbi időkben is ajánlottak az orvosok amuleteket, nemcsak nálunk, hanem egyebütt is. Pápai Póri: Ferenc (1687-ben) így ír a pestis ellenes amuletekről: »Ami a nyavalyára tzélozó nyakba köthető orvosságokat, Amulet um oh at, illeti, erre sokan sokat ditsérnek: sokan sokfélékkel — is éltének eddig; de sokan keservesen, meg is adták az árát: mivel mind ezek méregből, Arsenicumból, Mercurius bői, Tsirke- béka, vagy közönséges Varas-béka porából valók. Sokan a Borznak nyers böriböl metszenek egy darabot szű formára, s azt viselik Nyakukban; ditsérik — is sokan. Némellyek igen ditsérik a’ Kénesöl: egy mogyorót meg-íurnak, a' belit ki-vágják,
