Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
189 mennyire olvasták Witelo Öpticaját a középkorban, legjobban az az érdekes tény tanúskodik, hogy mai napig is 15 kézirata maradt fenn a különböző európai könyvtárakban, s korán, már 1535-ben, ki is nyomtatták. Nem régiben az ifjabb Birkenmafer A. felfedezte Witelonak egy másik, De natura daemonum című művét, amely szintén igazolja Witelonak az orvosi dolgokban való jártasságát. Leírja, mint az ördögfajtáknak egyikét, az apparitiokat, a látomásokat, melyeknek oka önmagunkban rejlik. Az ördögöknek ezt a fajtáját az elmebetegek, a frenetici, melancholici, epileptici, apoplectici szokták látni, de néha az egészségesek is, különösen alvás közben, mikor bennük a »humor«-ok felpezsdülnek. Azonban e daemonokon, az ember kóros képzetének termékein kívül, Wilelo még más, már valóságos daemonok létét is elismeri és egyetért az egész középkori daemonologiával. Ő egyike azoknak az íróknak, akik felelősek az akkori tudatlan elmékre megrendítőleg ható tényékért, ugyanis olyan ördögről beszél, amely nővel érintkezett: »Egy bizonyos páduai nőszemély gyónás alkalmával bevallotta a papnak, hogy vele testileg érintkezett egy szarvas bakkecske, amely az érintkezés után nyomtalanul eltűnt és őt többé senki sem látta.« Nyilvánvalóan nagy jelentőséget tulajdonított Witelo ennek az eseménynek, mert hiszen mindjárt utána hozzáfűzi, hogy »ez Páduában az 1265. évben történt.« A későbbi középkor legkiválóbb orvosa Arnoldus de Villanova, a híres gyakorló orvos, sok becses orvosi mű szerzője, diplomata, theologus, alchemista és astrologus, akit nem egyszer azzal vádoltak, hogy az ördöggel cimborái. Arnoldus de Villanova1 (Arnoldus, Arnaldus, Arnauldus, Rainal- dús Villanovanus, de Nova villa) Spanyolországban született, azl 234-1240. évek között, meghalt az 1311. évben.1 2 Alacsony születésű volt és a Domonkos-rendieknél nevelkedett. Tanulmányozta a theologiát, az arab és héber nyelvet, bölcsészetet, főleg azonban a természettudományt, az alchemiát és az orvostudományt. Párizsban és Montpellier-ben tanult, de arab és olasz orvosoknál is. Sokat utazgatott, különösen Spanyolországban, Franciaországban és Itáliában; néhány pápa, király és fejedelem udvari orvosa volt. A XIII. század végén Montpellier-ben tanított és gyógyított, széleskörű és mély tudásával, valamint az alchemiában való ügyességével csodálatba ejtve kortársait. Fontos szerepet játszott a diplomáciában, de az akkori vallásújító mozgalomban is és ezért összeütközésbe került a párizsi theologusokkal, egyszer pedig az inquisitio bírósága elé kerülvén, vissza kellett vonnia néhány írását. De a pápák, akiket sikeresen gyógyított, pártfogásukba vették és a legnagyobb tiszteletet tanúsították irányában. Olyan nagy hírnévnek örvendett, hogy még a templomosok és az Athos-hegyi (Makedonia) szerzetesek is hozzá fordultak segítségért. Ar- noldnak, akit barátai csodáltak és magasztaltak, ellenségei gyűlöltek, még halála után is voltak üldözői, akik megint átadták az ő írásait az inquisi- tionak. Nem csoda, hogy még varázslással és az ördöggel való cimborálással is megvádolták! Arnold nagyon termékeny író volt. Sok müvét a X\ I. században kinyomatták, úgyhogy ma közülük hatvannál többet ismerünk, bár ezek 1 Neuburger: Gesch. cl. Med. II., 388. és a követ. lap. . 2 A XVI. század előtt sehol sem vezettek anyakönyvet, ezért a középkori emberek születésének ideje rendesen bizonytalan. Ha azonban valaki kitűnt az életben, akkor halálának pontos ideje már fennmaradt az utókor számára. A XVIII. század előtt kereszt- és vezetéknevek írásának nincsen nagyobb jelentősége.
