Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
A. Az orvoslás kezdete
9 amelyeken még[ az életben készített nyílás látható. Egymagában a Lozére tartományban, Dél-FranciaországEarp Pruniéres írancia^Eutató az 1873— 1884 években 167 meglékelt koponyát talált. A treoanatiot kétségtelenül élő egyénen hajtották végre, ami a csonthegnek (callus) jelenlétéből derül ki, ez ugyanis a csontseb szélén képződik a gyógyulás folyamán. A kopo- nyalékelési nyílások túlnyomóan a nyakszirt-tájon és a fejtetőn, ritkán a homlok-tájon fordulnak elő; találhatók gyermekeken, fiatalabb egyéneken, ritkábban öregeken. Lozére tartományban a meglékelt koponyák fokozatosan ritkábbak a bronzkorszakban és teljesen eltűnnek a gallo- római korszakban. (1) Felmerült az a kérdés, hogy mi indította az ősnépeket trepanatio végzésére. Nos, itt meg kell jegyeznünk, hogy sohasem szabad a mai gondolkozási módot átvinni a hajdani időre. Ma azt kérdezzük, hogy milyen célból végzi a sebész a lékelést. Azonban az ősnépeknél beszélhetünk-e tudatos célról? Valamely eljárás keletkezésekor szabad-e már célról beszélni? Ezekre a kérdésekre egészen más műtétek vetnek világosságot, amelyekkel vad népeknél ismerkedtünk meg. Pl. Dél- és Közép-Ausztráliá- ban egy olyan műtétet szoktak végezni, amelyet az ottani nyelvjárások szerint mika-műtétnek neveznek; ez a húgycsőnek a hímvessző alsó felszínén, a fitymától egészen a gátig történő felhasítása (urethrotomia externa longitu- dmalis vagy subincisio penis). E műtét véghezvitele céljából a műtő kengurucsontot vezet be a húgvcsőbe és e csont mentén a középvonalban kőkéssel a húgycsövön olyan metszést ejt, amilyent a mai sebész a külső húgycsőmetszésnél szokott tenni. A metszési sebet a vad műtő fakéreggel tölti ki, nehogy újból összenőjjön. Mikor végül minden beheged, életfogytiglan széles hasadék marad vissza a hímvessző alsó részén s ennek az az eredménye, hogy a vizelet és esetleg az ondó már a gát-tájon kiürül. Némely ausztráliai törzsnél a fiák ele tűk TE eve körül mind j átesnek ezen a mzka-mütéten. Epre Eduárd angol utazó 1840 körül első ízben írta le ezt a különös csonkítást és elmondja, hogy némely törzsben a férfikoruk delén lévő férfiak ilyen módon mind meg voltak csonkítva. E műtétnek megértésére magyarázatot nem lehet találni. Teljesen elképzelhetetlen annak a feltevése, hogy pl. a fogamzás megakadályozása volna a műtét célja, mert az ősnépeknek nincsen fogalmuk arról, Í hogv milyen módon keletkezik a magzat az anya méhében, az apaságot pedig gyakran egészen másként magyarázzák, mint az élettan. \ égre is ma a tudomány olyan szertartásnak, rituális műveletnek tartja ezt a műtétet, mint amilyenek az arcon vagy homlokon létrehozott különböző (1) A honfoglalás korabeli magyarok koponyáin is nem egyszer találhatók ilyen lékelések; a mai napig is fennmaradt »agyíúuft«, »fejefurt« kifejezések a régi koponyalékelésekre utalnak (M. III. 358. Táp Í30f. pont és 1637. pont). 3. ábra. A történelem előtti időben („zsinor-keramia" korabeli) lékelt koponya. (Lipcse, Egyetemi Orvostörténeti Intézet.)
