Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
A. Az orvoslás kezdete
10 hegek vagy a már számos vad népnél is megtalálható körülmetélés (circumcisio), azaz a fitymának eltávolítása a hímvesszőről, vagy pedig a ganza-műtét, amelyet nemrégiben Vassal írt le az egyenlítői francia Afrika Banda-törzsénél. Ez az utóbbi olyan véres műtét, amelynél a műtő egyetlen fogással és egyetlen vágással eltávolítja a hajadonnak a két labium májusát, a két labium miusát és a clitorisát. Szóval az ősnépeknél szokásos számos véres műtét eredetét a szertartásokban kell keresni és azok nem orvosi, hanem rituális műveletek. Bizonyára ilyen módon kell értelmezni a tre- panatiot is: eredetileg rituális művelet volt s olyan indítóokokon alapult, amelyeket ma már nem tudunk elég világosan megérteni. Más dolog, hogy idővel az ősember talán észrevette, hogy a lékelés után egyes betegségek, mint pl. a makacs fejfájás vagy nyavalyatörés, eltűnhetnek, és az is lehetséges, hogy itt-ott a rituális művelet lassankint gyógyító műtétté vált. Tekintve a bunkónak fegyverként való általános használatát, itt-ott az is megtörténhetett, hogy valakinek súlyosan beverték a fejét, hogy az illetőnek a fején kidudorod ás támadt, később pedig az agyvelő nyomatása következtében testének egyik fele megbénult, egyik vad bajtársa erre az agyvelőt nyomó csonttöredékek eltávolítására gondolt, s ennek elvégzése után a bénulás elmúlt, a sebesült pedig később teljesen meggyógyult. 1 Ily módon egy újabb ok járulhatott ahhoz, hogy trepanatiot végezzenek. Helyenkint talán — miként Giedroyé gondolja — megpróbálták kiűzni a fejből azt a szellemet is, amely a fájdalmat okozta és ezért a koponyán léket vágtak, hogy a szellem ezen eltávozhassák. Még egy sebészeti eljárásról akarunk beszélni, nevezetesen az élő nőn végzett császármetszésről. Felkin nevű utazónak módjában volt látni ezt a műtétet a közép-afrikai Uganda-államban és azt így írja le: 4. ábra. Az ausztráliai Herbert folyó menti négerek kőkése, melyet a „mika" műtéthez használnak (Bartels Max: Die Medicin der Naturvölker.) A műtét előtt meglehetősen sok banánbort adtak a húszéves nőnek, s így félig elaltatták. Ä lugasban kissé lejtős lócán fejjel magasabban, lábbal mélyebben, háncsból készült övvel odaerősítve feküdt. Egy férfi a bal oldalán állott, görbe kést tartva a jobb kezében és halkan valamilyen vai azsigét énekelt; egy másik a jobb oldalon állott és két kezével két oldalról összeszorította a nő hasát; egy harmadik férfi a nő lábát tartotta. V műtő kését és a nő hasát először banánborral, aztán vízzel mosta meg. Miután nagyot kiáltott, amit a lugas körül nagy számban összegyűlt törzsbeliek mindjárt viszonoztak, egyetlen metszéssel, a közép- \ onalban majdnem a szeméremcsontok izülésétől közel a köldökig, átvágta a hasfalat és a méhet. A magzatvíz kiömlött, a segéd a vérző helyeket tüzes vassal megperzselte, kihúzták a magzatot, aztán a méhlepényt és a \ éralvadékokat, majd oldalnyomással egymáshoz közelítették a méh metszési széleit és végül összesarrták a hasfalat. Két órával a műtét 1 Ilyen sikeresen végződött eseteket, amilyeneket a XVI. században alig operáltak jobban és tisztábban, mint az ősember, Fabricius Hildanus ír le válogatott Observatio-ihan (Sudhoff: Klassiker der Medizin, 22. kötet).
