Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
188 egészíti ki. Különösen a természettudományban, a növények és állatok ismertetésében, nagyon óvakodik kétségtelen igazságként odaállítani azt, amit más valaki írt le, és gyakran hozzáfűzi: »ezt azonban magam nem láttam«, vagy »nem volt módomban, hogy igazoljam«, máskor ellenkezőleg: »ezt magam igazoltam kísérletileg« (ipsi experimento probavimus). Ilyen módon megadja azokat a jelszókat, amelyek hatalmasan felhangzanak majd a megújhodás korszakában. Különben nem szakít Aristotelesszel, nem is küzd ellene, sőt, teljes tudományos és erkölcsi támogatásában részesíti tanítványának, aquinoi Sz. Tamásnak rendszerét, aki épen Aristote- lest codificálta, megvetvén ezzel a katholikus vallásnak mai napig is kötelező bölcseleti alapját. Albert osztja azt az ókori nézetet, hogy a testek, köztük a fémek is, négy alkotó elem különböző arányú keveredéséből állanak, pl. a gyúlékony és illanó kén, túlnyomóan tüzet és levegőt tartalmaz, ellenben a folyékony és fémes kéneső főleg vizet és földet. Mikor Albert kénről és kénesőről, mint más testek »alkatrészéről« szól, ezt gyakran úgy kell érteni, mint ezeknek a testeknek bizonyos »sajátságát«, nevezetesen ég- hetőségüket (kén) és fémszerűségüket (kéneső). Albert azt gondolja, hogy különleges elixir vagy tinctura segítségével az egyes fémeket át lehet változtatni más fémekké, és hogy ilyen módon mesterségesen aranyat is lehet előállítani. Albert ismételten megemlékezik egy olyan folyadékról, melyet az ember a bor lepárlása által nyer, vagyis a valószínűleg a XII. században feltalált alkoholról, melyet »fennúszó folyadéknak« (liquor supernatans), vagy »gyúlékony folyadéknak« (unctuositas inflammabitis) stb. nevez. Nagy jelentősége volt Albert álláspontjának az universalek felett folyó vitában. Albert ezt a mérsékelt realismus szellemében döntötte el, csak a nominalismust tartván téves tannak. Mint józan természetbúvár, nem vetheti el azt, amire az értelmes megfigyelés utal. Minthogy bízik az értelemben, de egyszersmind hisz is a kinyilatkoztatásban, Albert azt tanítja, hogy természeti és kinyilatkoztatási theologia van. Az első felöleli mindazokat az igazságokat, amelyeket az emberi értelem megérteni és megokolni képes, a másik a hit titkaiból áll, amelyeket senkisem tud megérteni. ! Lengyelországból származó nemzetközi latinul író tudós volt a XIII. században W it elő (Vitellio).1 Mint egy Lengyelországban letelepedett thü- ringiai telepítvényesnek és lengyel anyának fia, valószínűleg Sziléziában, az 1220—1230. évek táján született. Maga Witelo filius Thuringorum et Polonorumnak nevezi magát és Lengyelországról így nyilatkozik: nostra terra Polonia. Az 1253. év táján Párizsban bölcsészetet és mathematikát tanult, az 1262—1268 terjedő éveket Páduában töltötte kánon jogi tanulmányokkal. Pap volt, de pontosabb részleteket felszenteléséről nem tudunk. Nem tudjuk, hogy hol ismerkedett meg közelebbről az orvostudománnyal, írásaiból azonban kiderül, hogy meglehetősen sok orvosi művet ismert. Egy Optica című munkát írt, amely néhány évszázadon át főforrása volt ennek a tudománynak: a szem szerkezetét és működését írja le benne. Arról, hogy 1 1 Nálunk régebben tévesen »Cio/ek«-nek nevezték. (A lengy. cio/ek = lat. vitellus = bikaborjú, ökörborjú. A ford, megjegyz.) Baeumker. Witelo. Beitr. z. Geseh. d. Philos. d. Mittelalters, 1908. Birkenmajer A. Studja nad Witelonem (Tanulmányok \ itellioról.) Arch. Komisji do bad. historji filozofji w Polsce, 1921., II. k., I. r. T ovábbá Sprawozdania Pol. Ak. Um. 1920—1926. Bednarski. Historja okulistyki w Polsce (A szemészet története Lengyelországban), 1928.
