Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
187 eljöttek, hogy nagy szánakozással lássák halálomat. Nekem azonban ezeken a napokon igazi visióim voltak: hadsereget alkotó angyalok megszámlálhatatlan sokaságát láttam, amint Mihály arkangyallal az élén küzdött a sárkánnyal. Az egyik erős termetű angyal felém kiáltott, mondván: »Hej hej, te sas, miért alszol a tudományban elmerülten? Kelj fel a határozatlanságból! El fognak ismerni! Oh boldog üdvösség, a sasok mind téged fognak nézni, a világ gyászolni fog, de az örök élet örül majd. Válj ezért, oh hajnal, nappá! Kelj fel, egyél, igyál!« És az egész csapat harmoniás hangon kiáltotta: »Még nem érkezett el az idő, ezért kelj fel, hajadon!« És azonnal visszatért testem és eszméletem a múlandó életbe. Mikor leányaim, akik addig sírtak, meglátták ezt, felemeltek engem a padlóról és az ágyra fektettek. Ily módon visszanyertem régi erőmet« stb. Egy másik kiváló és szintén jellegzetes középkori egyéniség az egy szeméiben hittudós, bölcsész, természettudós és alchemista Nagy Albert (Albertus Magnus), a német Domokos-rendi szerzetes, aki mint tartományfőnök és kolostori visitator néhány évet utazással töltött el, természettudományi ismereteket és megfigyeléseket gyűjtvén. Később püspök lett és keresztes hadjárat szervezésére kiküldött pápai legatus. Latinul író nemzetközi tudós is volt; előadásai a párizsi egyetemen óriási látogatottságnak örvendtek. Gazdag irodalmi működésével leginkább ő képviselte és terjesztette Aristoteles tanát a latin világban. Aquinoi Szent Tamásnak volt tanítója és mestere. Az egyház előbb a boldogok sorába iktatta, az 1931. évben pedig az »Egyház doctora« nevet adta neki és szentnek ismerte el. Albertus Magnus1 (1193—1280) német nemesi családból származott, Párizsban és Páduában művelődött. Az 1223. évben, a néhúny évvel előbb alapított Domokos-rendbe lépett, aztán az 1228—1245. évig különböző városokban tartózkodott és tanított, így Kölnben, Ereiburgban, Regensburg- ban, Strassburgban, domokos-rendi kolostorokat alapítva. Az 1245. évben már mint ismert tudós elnyerte a párizsi egyetemen a domonkosok számára fenntartott két tanszék egyikét. Aristotelesről tartott előadásai, amelyeket akkoriban az egyház eltiltott, olyan látogatottak voltak, hogy a legnagyobb előadótermek sem tudták befogadni a hallgatókat és ezért gyakran szabad ég alatt kellett előadnia. Párizsban az 1248. évig adott elő, aztán Kölnbe költözött és rendjének németországi tartományfőnöke lett. Néhány év folyamán (1248 — 1254) mint a domokos-rendi kolostorok visitatora, bejárta Németországot és a szomszédos országokat, Lengyelországot is. Gyalog járt, mert így kívánta meg a rendi szabály, s alkalma nyílt sok ismeret gyűjtésére és sok természeti megfigyelésre, s ezeket azután bőségesen értékesítette írásaiban. Az 1256—1257. években Itáliában időzött, később 1260—1262. regensburgi püspök volt, de önként lemondott erről az állásáról. Keresztes hadjárat szervezésével megbízott pápai legatus is volt és e minőségében újból járt szlávok között. Az 1270. évtől kezdve állandóan Kölnben élt s itt is halt meg 1280-ban. Művei, melyeket együttesen a XVII. században adtak ki nyomta- tatásban, 21 in folio kötetet töltenek meg. íme néhánynak a címe: De vegetabilibus libri, Historia animalium, Summa theologiae, Summa philosophiae, Summa de creaturis stb. Albert Aristotelesre támaszkodik, őt latin nyelven hozzáférhetővé teszi, de ismertetését igen sokszor saját pótlásával 1 1 Balss: Albertus Magnus als Zoologe. Münchener Beiträge zur Geschichte d. Naturwiss. u. Medizin, 1928., 11—12. füzet. Ugyanott irodalom is.
