Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
186 így keletkeztek azok a vallási és mystikus, különösen pedig a természet- és orvostudományi művei, amelyek pontosságukkal és messzemenő részletezésükkel csodálatba ejtik a mai olvasót. A Physica orvosi megvilágításban adja elő az akkori egész természetismeretet. Szól a növényekről, kövekről, halakról, madarakról, emlősökről, csúszómászókról, fémekről stb. A Cause et curae című műve a betegségekről szól, nedvkórtani szempontból, bőséges astrologiai és népgyógyászati tartalommal. Az anyag elrendezése zavaros, tárgyain néha csodálkoznunk kell. íme néhány közülük: a hold jelentősége, a nemzés ideje, a víz, a terhesség, a köd, Ádám teremtése, az elemek, újból a terhesség, a tej, a testi vágy, a vérmérsékletek, a havi vérzés, az álom, az éjjeli ondófolyások, a lélekzés,a túlsók alvás, a physikai mozgás, a vérmes, phleg- matikus, eholerikus és melaneholikus nők, a hajzat, a fejfájás, a fogfájás, a gyomor és a rossz emésztés, a lépfájás, a podagra, a félálom, az alvásra vágyás, a paralysis, a láz, az evés és ivás, az évszakok, az étkezés ideje, az érvágás, köpülyök stb. íme ilyen, többé-kevésbbé az eredeti sorrendjében Hildegard művének a tartalma, amelyben kétségtelenül meglepő — tekintve azt, hogy a szerző jámbor szűz — a világi emberek mindennapi nemi életéből vett tárgyak nagy száma. A diaetáról elég különös nézetei voltak. Azt tartotta, hogy az árpakenyér, erdei eper, különböző húsfajták az egészségre ártalmasok. Hitt a csillagokban, álomlátásokban és az ördögben. Már ismerte az arab gyógyszereket is, de legjobban a népieseket. A koprotherapia sem hiányzik orvostanából. Földrajzi látóköre igen szűk. A halakról szóló fejezetét valamennyi közül a legjobbnak és legeredetibbnek tartják. Hidegard írásai hosszú ideig nagy tekintélynek örvendtek és másolatokat készítettek róluk. Különösen a Rajna-menti kolostorokban igen nagy becsületük volt müveinek. Példaként bemutatunk egy pár szakaszt: »Lássátok, — mondja Sz. Hildegard, — mikor a 43. évemben figyelemtől reszketve és nagy félelemmel átengedtem magamat az égi látomásoknak, nagy fényt vettem észre, amelyben égből jövő hang folyt hozzám: Te, gyarló teremtmény, hamúból való hamú, porból való por, be- czéld el és írd le azt, amit látsz és hallasz! De minthogy félsz beszélni, nem vagy ügyes előadó és tanulatlan vagy ahhoz, hogy leírhassad a látott dolgokat, ezért ne úgy beszélj és ne úgy tedd közzé, amint azt az emberek teszik a szájukkal, ne úgy, mint azt a megfontolás kívánja, ne úgy, mint valami szépen megírt műben kellene, hanem egyszerűen úgy, amint azt felülről az égi csodákban látod és hallod! ... És a felnyílt egekből nagyon csillogó tüzes fény szállt le reám, elöntötte egész agv- velőmet, egész szívemet és feltüzelte egész mellemet, mintha láng lett volna, azonban nem égetett, hanem úgy melegített, mint a nap azt a tárgyat, amelyet sugarai érik. És tüstént megértettem a zsoltárokat, az evangélium és más katholikus írások jelentését, bár nem értettem meg sem az egyes kifejezéseket, sem a szöveg szavait, sem az esetet, sem az időt. ..« »Egyszer Isten akaratából betegágynak estem. Isten egész testemre lájdalmat küldött: a vér kiszáradt ereimben, testem kiaszott, a velő kiszáradt csontjaimban, mintha a léleknek már el kellett volna hagynia a testemet. így feküdtem 30 napig. Egyesek úgy vélekedtek, hogy büntetésből kaptam a betegséget. A testemhez kötött lelkem ereje hanyatlott. Testem mozdulatlanul feküdt a padlón levő takarón. De még nem láttam a közelgő véget, ámbár elöljáróim és egyéb hozzátartozóim
