Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
180 váradi püspök; e püspök udvarában, amely akkor a magyar kultúra egyik góc pontja volt, más külTöldrTucTosok is kaptak helyet, így Vergerius Pál, a görÖ£ PocTöchater, a lengyelországi Sanokbol szármázó Gergely, aki később ilyvói érsei lett stb. E humanista kör bizonyára nagy befolyást gyakorolt Márton később: szellemi életére; ő viszont a bonctan iránt érdeklődő vendéglátó püspök tudásvágyát elégítette ki, levelezett az ekkor már Bécsben levő Peuerbach-chal; e bécsi tudós ugyanis Vitéz János kívánságára megszerkesztette a nap- és holdfogyatkozásokat ismertető Tabulae Varadienses című művet (Fraknói Vilmos: Mathias Corvinus, 292. lap). Sőt e tudós körben alighanem már akkor foglalkoztak egy magyar egyetem alapításának gondolatával, ami azonban csak később valósult meg, amikor Vitéz esztergomi prímás lett. Nehezen vált meg Zurawicai ilyen körtoT; Olesnicki Bíborosnak azonban mégis sikerült Mártont visszatérítenie hazájába; e bíboros Mártonhoz intézett levelében csodálkozik azon, hogy mi tarthatja vissza Zurawicait Magyarországon (Mirabamur itaque quid vos impulerit ad regnum Hungáriáé facere descensum) és kéri, hogy jöjjön haza, mert betegségében szüksége van orvosra. Márton erre 1450-ben elhagyta Magyarországot es visszatért Krakóba, ahol az ástrologia tanítására új egyetemi tanszéket alapított és megírta Geometria practica című művét, melyet Birkenmajer Lajos adott ki. Meghalt 1459-bén vágy T460-bán7 Életrajzával és tudományos méltatásával többen foglalkoztak. Mátyás király udvarában, úgy látszik, több lengyel orvostudós tartózkodott. Ezek között először Pleszowski Szaniszló említendő; ivosmi/íski, aki S/ownikjában az idevonatközo irodalmat is idézi, azt' mondja-,-’trogy Pleszowski híres és tekintélyes orvos __volt Mátyás király udvarában, de ezenkívül utoIerTíéteflen költcq s zónok és régész is, aki az ókori történelmet kutatta. A Magyarországon élt XV. századbeli lengyel orvosok között azonban a legnevezetesebb az Olkuszból (Krakó mellett) származó Bylica Márton, Mátyás király udvari orvosa és csillagásza, aki (mint Wallaszku megállapította) egyszersmind a pozsonyi, rnajd ~ budai egyetemnek volt a tanára és mint budai plébános is működött. Wallaszky azt mondja róla (\I'allaszkv: Conspeclús fei-' publicae litterariae In Hungária temporibus Mathiae regis, 76., 80. és 87. lapon), hogy vir pro aiTatisy ratione doctissimus. Wallaszkyn kívül a magyar írók közül még Weszprémi, Toldy, Ábel és mások ismertették Olkuszi Bvliea Márton működését. Életrajzával lengyelek is behatóan foglalkoztak; megállapították, hogy 1433 és 1438 TcözŐtTJ- valószínűleg 1433-ban vagy 1434-ben született a krakói vajdaságban lévő Olkusz (régiesen Ilkuseh) nevű községben. Atyját Jánosnak hívták. Olkuszi Bvliea Márton megkülönböztetendő néhány más Olkuszi Mártontól, akik szintén a krakói egyetemen nevelkedtek. Ez utóbbiak közül Olkuszi Biema Márton, bölcsészetkari dékán, később maga írta be az avatási könyvbe (Liber promotionum) földijének és névrokonának neve mellé: »Qui fuit plebanus Bude et insignis astrologus in magno precio habitus apud Mathiam, regem Hungáriáé, qui et instrumenta egregia in Mathematica Universitati testimentaliter legavit et dedit.« Bylica 1452-ben iratkozott be a krakói egyetemre; itt az előbb említett Zurawicai Marton volt a tanára; 1459-ben a bölcsészeti tudományok“ magistere lett; aztán vándorútra“" kelt külföldre, "ügy látszik, hogy 1463-ban Páduábau_Jalálkózott először Komgsbergt (vagy Regiomontanus) Müller Jánossal (1436—1476), Peuerbachnák tanítványával;- innen kísérték 1463-ban a bolognai egyetem képviselői Bolognába, ahol Bylica csillagászatot adott elő. Ebben az időben megismerkedett Olaszországban néhány kiváló magyarral, köztük Csez- • nieei Vitéz Jánossal, a későbbi pécsi püspökkel, akinek költői neve Janus Pannonius. 1464-ben Bylica Rómába ment; itt megismerkedett Barbo Péterrel, a későbbi II. Pál pápával, aki maga is buzgó híve volt az astrologiának; ugyanekkor Regiomontanus is Rómában volt; Bylica alighanem itt is akadt magya- rokra. Regiomontanus egyik művében (Diputatio inter Viennensem et Craco- viensem) »amicorum dilectissimusnak« nevezi ä krakói tudóst, aki bizonyára Bylica. A két barát (Regiomontanus és Bylica) azonban csakhamar Magyarországba jött, valószínűleg már 1465-ben, abban az időben, amikor a Pozsonyban felállítandó egyetem számára tanerőket kerestek. Bylica ettől fogva haláláig Magyar- országon maradt. Az 1467. év" első Telében Esztergomban (Vitéz János prímás udvarában) segédkezik Regiomontanusnak a csillagászati Tabulae directionum kiszámításában; e művük, mint Magyary-Kossa Írja (M. III. 98. lap, 376. pont), 200 éven át Európa csillagászainak kézikönyve volt. Bylica ugyanebben az évben, vagy talán már 1466-ban ä Rözgoriyi-család tagjainak, akik lelkes < hívei voltak az astrologiának, feltárja e tan titkait. Az 1467. évben »coram
