Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
181 Regia Majestate« egy astrologiai vitája is volt Stercz János krakói tanárral, aki akkoriban Budára jött. Ugyanebben az évben Bplica Königsbergi Jánossal e§yütt Bécsben is volt, bizonyára azért, hogy a pozsonyi egyetem számára tanerőket hívjon Magyarországba. Tény az, hogy Bplica a pozsonyi egyetem tanára volt és ott a bölcsészeti tudományokat és talán a hittudományt is előadta. A pozsonyi egyetem megszűntetése (1472) után pedig az akkoriban (1475?) alapított budai egyetemen, az ottani domokos-rendi kolostorban tanította Bvlica a szabadművészeteket és a hittudománvt (L. I. 129. lap, 250. pont) és 1479. óta mint budai plébános is működött; alighanem az ezzel a tisztséggel járó jövedelem volt a »salarium« a tanári teendőkért. A_ krakói Egyetemi Könyvtárban őrzik a fentebb említett Tabulae directionum kéziratát, melyet Olkuszi Márton küldött Esztergomból. E~kézirat címlapjából kiderül, hogy Bplica görzi főesperes és zágrábi kanonok is volt; más adatok szerint pedig _váei prépost es apostoli főjegyzb. Tény az, hogy Bplica Mátyás királyunk udvari csillagásza és egyik orvosa volt; állítólag másodpercnyi nontosságga! megjósolta, hogy mikor választják meg Mátyás királyt cseh királlyá. ^Veszprémi említi, hogy a monda szerint Bplica Mátyás királynak hosszú életet jósolt, de tévedett. Mátyás király nagyon kedvelte Bplicát, aki ennek folytán nagy tekintélynek örvendett. Alighanem Mátyás király óhajára kiszámította számos magyar város földrajzi szélességét; bizonyára kalendáriumok szerkesztésével is foglalkozott Magyarországon. Minthogy a királynak állandóan horoskopva volt szükséges, Bvlica mindenüvé elkísérte; ezenkívül Bylicáva. mint orvosra is állandóan szükség volt. D/ugosz az 1480. évvel kapcsolatban azt írja, hogy a király ausztriai hadjárata előtt is beteg volt, de az orvosi segítség megszabadította bajától, úgyhogy még mint lábbadoző hadra kelhetett Ausztria ellen: »Frematur siquidem podagrica saeva ei atroci infirmitate, a qua contra spem et votum mortalium, peritia Aesculapiorum facile fuit liberatus ... ex morbo convalescens, Austriam invadit.« (Joannis Dlugossii seu Longini canonici Cracoviensis Historiae Polonicae Libri XII., Tomus V., Craeoviae. 1878. év. 699. lap.) Mikor 1485-ben Mátyás király győzelmesen bevonult Bécsbe, Bplica is ott volt a király kíséretében; sőt, mint Weszprémi írja ÍW. II., 62. és 126—128. lap), elsősorban Bvlicának tulajdonítható, hogy a király bevonulása után fogadta a bécsi egyetem hódolatát az ottani Szent István- székesegyházban. Olkuszi Márton ugyanis, murit fentebb említettük, mái" E465 óta ismerte á "Becsi egyetem tanárait és így mód iában volt közvetíteni a király' és az egyetem között. BpTica túlélte nemcsak Vitéz János esztergomi érseket, hanem Mátyás királyt is. Alighanem 1493-ban vagy 1494-ben halt meg, mégpedig itt Mágyarorszagon; 1493-ban már Bakáts Ferenc volt a budai plébános, 1494-ben pedig már Krakóba érkeztek Bvlica csillagászati műszerei, melyeket ő (vagy a király) a krakói egyetemnek hagyományozott. Ezek (egy éggömb, egy torquetum, melyet Regiomontanus készített T47I 1472-ben Nürnbergben, és két astrolabium) mai napig fennmaradtak a krakói egyetem birtokában (Birkenmajer Ludwik: Marcin Bylica z Olkusza, a TcrakőT Tudományos Akadémia mathematikai-ter- mészettudományi szakosztályában 1892. évi március 7-én tartott felolvasás; Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban, 1881. év, 41. lao; Morawski Kazimierz: ITistorya univversytetu Jagiellonskiego. Krakow, 1900, év, II. köt., 304—310. lap; M. HL több helyütt; Barpcz Henryk: Conclusiones Universitatis Cracoviensis, Krakow, 1933. év, 80. lap; Huszár Károly: Magyarország és Lengyel- ország, Barpcz cikke a 209. lapon és még más szerzők). A középkorban még más lengyel orvosok is jöttek Magyarországba __és_ magyarok is mentek Lengyelországba; ilyen volt Kassai Gergely (Gregor von Kascha) nevű »balneator«, aki 1405-ben kapott po’gáyogot Krakóban; noha nem volt orvos, hanem csak fürd ős, mégis bizonyára végzett sebészeti teendőket is (Karczmarczpk Kazimierz: KsUgi przyj^c do prawa miejskiego w Krakowie 1392—1506., a 39. lapon, 1615! szám alatt). — Ralibori Lőrinc (Wawrzynec z Ratiborza), aki Krakóban tanult (az 1414. és 1416. években) és tanított bölcsészetet, sőt a bölcsészettudományi karnak dékánja is volt (az 1421. és 1426. évben), I. Ulászló magyar és cseh király udvari orvosaként is működött (Kosminski: Slownik, ugyanitt némi irodalom). — ~Lowiczi Mátyás (Maciej z Lowicza), aki 1480-ban és 1485-ben szerezte meg a bölcsészettudományi (okozatokat; utóbb orvosdoctor lett és Budán halt meg »ex colica« (Oettinger Józef. Rys dawnych dziejów wydzia/u lekarskiego TTniw TTagiell., —Krakow. 1878. ^ év, 91. lap). — Lwówi Mihály (Michal ze Lwowa),^ Bertalan fia, 1486-ban iratkozott be a krakói egyetemre, a bölcsészettudományi rangfokozatokat 1489-ben és 1492-ben nyerté el; Bolognában lett orvosdoctor, »a magyar király orvosa és budai plébános volt« (Oettinger Józef: Rys dawnich dziejów stb. 92. laPb
