Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
179 ségesnek tartja, hogy a király »leprája« talán Syphilis volt (Győrp Tibor: Nagy Lajos halálos betegsége, Századok, 36. köt. 579. lap). Radlica János, Nagy Lajos királyunk udvari orvosa, Radliceben, Kalisz mellett Nagylengyeíországban született, n e rn esi es alá db oT. Dlugosz szerint Radlica Jánosnak apját Mihálynak (nem Miklósnak), anyját pedig Krisztinának hívták (Dlugosz: Hist. PoL, Cracoviae, 1876. év, 398. lap); felserdült ifjú korában Franciaországba ment, több éven át Montpellier-ben tanult orvostudományt. Kutrzeba szerint (Kutrzeba Stanislaw: Polacy na studyach w Parizu w wiekach srednich, Warszawa, I960, a különlenyomat 13—14. lapján) Radlica János a párizsi egyetemnek procuratora is volt. Valószínűleg egyenesen Franciaországból jött, V. Károly francia király javaslatára, Nagy Lajos udvarába, ahol mint orvos »magno favore a Rege Ludovico tractabatur« (Dlugosz: Opera omnia, Cracoviae, 1887. év, 1. köt. 418. lap). Nagy Lajosnak köszönhette, hogy rövid idő alatt magas egyházi méltóságokat ért el; egyideig Lengyelország cancellarja is volt; mikor az addigi krakói püspök meghalt, még Nagy Lajos életének utolsó évében a király kérelmére Radlicát választották meg 1382-ben püspöknek (affectuosissimis precibus pro eo Ludovico Rege apud Cracoviense Capitulum intercedente«, annál is inkább, mert Radlica János »probitate et virtute esset insignis.« A magyarországi Pálos-rendiek Radlica krakói püspöksége idejében telepedtek le Lengyelországban, nevezetesen Cz^stochowában. Radlica tízévi püspökség után az 1392. évben (január 12.) meghalt. Halála előtt 3 évvel Kula nevű prépostnál és krakói kanonoknál más egyházi férfiakkal együtt vendégségben lévén, mindnyájukat megmérgezték mérget tartalmazó étellel; rövidesen mindnyájan belehaltak a mérgezésbe, csak Radlica menekült meg a haláltól, mert mint orvos tudott magán segíteni: lábánál fogva felakasztatta magát és bottal addig verette a hasát, míg a mérgezett ételeket mind kihányta: »pedibus sursum ligatis, capite vero deorsum in terram demisso, tam diu virgis, donec omnes cibos in eo prandio sumptos evomeret, mandavit verberare alvum . . .« (Dlugosz: Opera omnia, 419. lap). így sikerült Jdetét 3 évvel megnyújtania. — Radlica termetére nézve kicsiny voltj ezért Johannes Parvusnak vagy Johannes Minornak nevezték. Dlugosz szerint olyan jó orvos volt, hogy ránézéssel meg tudta mondani a betegség kimenetelét, pronosisát. Irodalmi művet, úgy látszik nem hagyott hátra; csak egy orvosi rendelvény van a Magyar Nemzeti Múzeumban (Thaly-család levéltára, 1288—1400. évi iratcsomag), melyet Radlica idejében a »krakói püspök« küldött valamely íejfájásos ismeretlen betegnek (Sprawozdanie z poszukiwan na W^grzech dokonanych z ramienia Akademii Umiejgtnosci, Krakow, 1919. év, 22. lap). Dlugoszon kívül egy másik nagy lengyel történetíró és egy személyben orvos és pap, Miechówi Mátyás is foglalkozik Radlica János sál (Mathias de Mechovia: Chron. Pol., Cracoviae, 1521. év, 262. lap), de nem mond többet, mint Dlugosz. Ugyanez állítható a későbbi szerzőkről (Kosminski idéz még más szerzőket.). Egy félévszázaddal később, mikor a várnai vereség (1444) után Magyarország története a legszorosabban összefüggött Lengyelország történetével, amikor, mint Birkenmajer mondja (Birkenmajer Ludwik: Marcina Króla z Przemysla Geo- metrya Praktyczna, Warszawa, 1895. év, III. lap), majdnem eltűnt a politikai határ a két ország között, akkor jött hazánkba egy másik lengyel orvos, /.urawicai vagy Przemysli Márton, akit Król (Rex) Már ionnak, is neveznek. Márton 1422. táján született a Przemysl mellett lévő Zurawicán; felsőbb tanulmányait 1438-ban kezdte meg Krakóban; már fiatal korában szeretett mennyiségtannal és csillagászattal foglalkozni; 1445-ben írt egy munkát a törtekről (Algorismus minutiarum); megismerkedett D/ugoszszal és Olesnicki Zbigniewvel, az akkori nagyhírű krakói érsekkel, aki pártfogója lett. Ezeknek buzdítására 1445-ben külföldre ment tanulni; Lipcsében és Prágában is tanult; Páduában megismerkedett Peuerbach Györggyel, a későbbi híres bécsi csillagásszal, aki az 1446—1448. években csillagászatot adott elő Túduában. Aztán (1448-ban) Zurawieai maga tanított csillagászatot Bolognában; valószínűleg ugyanitt szerezte meg (1449-ben) az orvostudori oklevelet is, amint azt főpapi pártfogója tőle kívánta. Még ugyanebben az évben elhagyta Bolognát, de megfeledkezve Ólesníckinek tett ígéretéről, nem tért vissza hazájába, hanem Magyarországba jött és Hunyadi Jánosnak, Magyarország kormányzójának udvarába szegődött. Dlugosz, akit Olesnicki bíboros Márton után Olaszországba küldoftj nem találta őt már itt és levelében panaszkodott Oles- nickinek, hogy a magyar kincsek vonzották Zurawieait és jobban kedvelte a magyarországi palotákat, mint a lengyel viskókat (clalupa) (Morawski Kazimierz: Historja Uniwesytetu Jagiello/ískiego, Krakow, 1900. év, I. köt. 400. és a köv. lapon). Dlugosz 1449-ben Budán is kereste Mártont, de ott sem találta. Márton ugyanis ekkor már szorosabb viszonyba jött Vitéz Jánossal, aki 1447-ben lett 12*
