Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
109 es az orvosi művészétét es ezeket oly magas színvonalra emelte, hogy még manapság is a legnagyobb elismerésre méltók. Az bizonyos, hogy az akkori orvoslás, mint tudomány, igen sok kívánni valót hagyott hátra és nem egy fejezete mosolyra indítja a modern orvost. De kérdés, vájjon a mi mai tudományunknak különböző részei sokáig fognak-e fennállni? Ha a tudományosság lényege valamely ismeretcsoportnak fogalmak és ítéletek alapján való rendszerbe foglalása, és ha a tudománynak egyik jellemvonása az előrelátás, akkor el kell ismernünk, hogy ezt az előrelátóképességgel társult rendszerességet megtaláljuk már az ókori orvostudományban, részben már Hippokrátesnél is és még inkább Galenosnál. Tekintetbe véve, hogy az orvosképzés rendezetlen volt és az orvosi gyakorlat sem állott állami ellenőrzés alatt, az ókori orvostudomány főleg tehetséges, nagy egyéneknek köszönheti fejlődését, nem pedig az orvosok tömegének, amely gyakran nagyon alacsony színvonalon állott. Hála a lángeszű egyéniségeknek, Gö- > rögországban és Rómában az or- . vostudománynak nagyszerű fel- j lendülését többször láttuk, de j egy-egy ilyen fellendülés mindig < csak reményteljes kezdeményezés maradt s alig fejlődött tovább. Nem voltak megszervezett iskoláik, nem voltak tanítványok, akik hallgatói és terjesztői lettek volna mesterük tanításának. Ezért nincs is folytonosság az ókoriak tudományában. A deontologia, orvosi ethi- ka és általában az orvosi hivatás lényegének és feladatainak felfogása, valamint művelése feltételeinek szempontjából az ó- korban kétféle, egymással homlokegyenest ellenkező nézet alakult ki. Hippokrates és Galenos az orvos alapos kiképzését kívánja meg; Hippokrates földrajzi és történelmi, Galenos bölcseleti és mathematikai ismereteket követel tőle; Hippokrates megrajzolja a hivatásos orvos eszményképét, aki szolgálatára áll a betegeknek, de nem hízeleg nekik, a tudománnyal pedig nem üzérkedik; elénk tárja az orvos kötelességeit kartársai iránt, ecseteli azokat a nehézségeket, amelyekre az orvostudomány akad. Mindezt ke\ ésrc becsülték a methodikusok, mert figyelmük a gyors haszonra irányult, Minél rövidebb idő alatt megszerezni az ismereteket, hízelegni a betegnek, nem érezni lelkiismeretfurdalást, a maga orvosi munkáját magasztalni, másokét becsmérelni, nehézségek láttára szemet húnyni: ezek voltak az ő vezéreszméik. A tudatlanság magasztalásával, gőgjükkel és sablonos 60- ábra Szent Kozma és szent Damján kályhacserépbe égetett domború képe. (XV. század. Találták Dániában, a Roskilde- nél végzett ásatásoknál. Kopenhága, Egyetemi Orvostörténelmi Múzeum.)
