Szakcikk gyűjtemény

Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról

— 23

körül, úgy hogy minden élőlény odaveszett. Azután uj korszak kezdődött, melyben valamivel alacsonyabb hőmérséklet volt, mint az előbbiben, s uj élőlények keletkeztek. De Agassiz nem mondja meg, hogy miért állott be oly nagy hideg minden korszak végén ?

E tekintetben igen merész elméletet gondolt ki Pettko János. Ilypothesisét a magyar akadémiában, 1863-ban tartott székfoglalójában adta elő. Laplace elméletére támaszkodva állitja, hogy a föld és hold keletkezése után még a Vénus és Merkur s talán még nehány apróbb bolygócska váltak el a nap testétől.

Mikor a nap teste még oly nagy volt, hogy a középpontja és a Yénus pályája között levő egész teret foglalta el, akkor kétségkívül sokkal erősebben világított és sütött a földre, mint mostanában. Akkor tehát a föld az első geológiai korszakát élte. Azután az a tömeg, mely utóbb a Yénust képezte, lassankint mint gőzgyürű elvált a naptól; a Yénus gőzgyürüje tehát a nap és föld között keringett s mint ernyő a nap sütését gyengítette. Ez idő az első geológiai korszak végét jelzi, a midőn a földön a légmérséklet tetemesen alászállt. Azután a gőzgyürű egészen elszakadt a naptól s gömbbé lett; ekkor a hosszú vajúdás után ujult erővel sütött ki a nap s a földön ismét nagyobb meleg lett; igy bekövetkezett a második geológiai korszak. De a nap vajúdása ismét elkezdődött uj tömeg vált el testétől, t. i. a Merkur gőzgyűrűje; megint fogyott a nap ereje s ezzel a második geológiai korszak éré végét. A mint a Merkur megszületett s gömbje meglett, újra fellobogott a nap, ismét erősebben sütött, de többé nem oly erősen, mint a második s még gyengébben, mint az első geológiai korszak alatt. A harmadik geológiai korszakban a földön az állat- és növényvilág már sokban hasonlított a mostanihoz, merta mérsékleti viszonyok majdnem olyanok voltak, mint jelenben. Utóbb a harmadik