Szakcikk gyűjtemény
Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról
— 22 — hatása a külső rétegekre már alig, vagy épen nem volt érezhető, tehát a felszíne egyedül a naptól kapta melegét. A geológia rendesen négy nagy korszakot különböztet meg földünk történelmében. Az első legrégibb korszakban a hőmérséklet az egész földön körülbelől egyforma s mindenütt magasabb lehetett, mint most a forró öv alatt. A második korszakban a hőmérséklet egészben véve már alacsonyabb volt, s az egyes vidékeken már tetemesen különbözött. De az északi sarkvidéken, pl. Grönlandban még akkor is körülbelől oly meleg volt, mint most Egyiptomban vagy a Kanári szigeteken van. A harmadik korszakban az éghajlati viszonyok már majdnem olyanok voltak, mint mostanában, az egyes vidékeken a légmérséklet már nagyon különbözött, noha az északi sarkvidékek még akkor is sokkal melegebbek voltak mint most. Ezután oly időszak következett, melyben a hó és jégmezők igen nagy kiterjedést nyertek. Ezt jeges időszaknak nevezik. Akkor Svájczország, Anglia és Skótország, Skandinávia olyanok voltak, mint most Grönland, Izland, a jegesek az Alpokról a lombardiai és franczia síkságokig nyúltak le, a norvégiai és svéd jegesekről leszakadt jéghegyek a tengeren, mely akkor Németország éjszaki síkságát elborítja vala, a Harcz hegységig, a thü- ringiai erdőig és a Kárpátokig úsztak le. Közép-Európá- ban, Francziaországban stb. oly növények és állatok éltek akkor, minők most csak az éjszaki sarkvidékeken élnek. Ezen úgynevezett jeges időszak berekeszti a harmadik s megnyitja a mostani negyedik geológiai korszakot. Kivált a „jeges időszak“ sok fejtörést okozott a természettudósoknak , kik nagyon sokféle hypothesiseket gondoltak ki annak megmagyarázására. Agassiz úgy vélekedik, hogy minden geológiai korszak végén majdnem az egész földkerekséget hatalmas jégburok vette
