Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XIV. része. A Purgatoriomrúl
A’ PURGATORIOMRÚL. 817 mivel a’ régi Közönséges Anyaszentegyház azt hitte, és tanította. Mely Négy Bizonyság, ide illik szórni szóra. Balduinus megvallya; hogy Szent Ágoston imádkozott, hóit Annyáért. És azt írta, hogy efféle Imádságok, segítik a Lelkeket. Azt sem tagadgya; hogy Dionysius Areopagita, Cyrillus Jerosoly- mitánus, Cypriánus, Tertullianus, a’ Halottakért-való Imádkozást, javallották, gyakorlották. De Kettőt mond hozzá: Elsőt; hogy Sz. Ágoston, 2. Retractatio, cap. 64. vallya, hogy a kik ezt, (a’ Halottakért való imádkozást) a’ csalatkozást követték, ötet-is kellettnél meszeb ragadták. Ennél nagyob szemptelenség nem lehet. Mert Sz. Ágoston azon a’ helyen, semmit illyent nem mond: hanem, csak azt írja, hogy ő Egy Könyvet írt a’ Halottakrúl-való gondviselés felől. De hogy abban valamit helytelenül, vagy nem jól írt volna, egy szóval sem jelenti. Másikat, azt írja, hogy Tertulliánus, Cyrillus, nem Sz. írással, hanem consuetudine Ecclesice, Anyaszentegyház szokásával bizonyíttyák a’ Halottakért-való Imádkozást. Mi pedig ez-előt megmutatok, hogy a’ régi Közönséges Ecclesiának szokása és értelme, szintén oly bizonyos hitelt szerez mi-nállunk egyéb dologban, mint a’ Szent írás könyveinek igaz Laistromának ismé- retiben. Végezetre, azt írja Balduinus; ^nogy Epifánius, Sz. Ágoston, ex Vulgari consuetudine, a’ sokaság szokásából, követték a’ Halottakért-való Imádkozást. Nagy hiti vagyon Balduinusnak, ha magával elhitetheti, hogy Sz. Ágoston a’ kösség kedvéért, lelki isméreti, és Isten Igéje-ellen, valamit tanított. V. Bizonyság. Luter, Eretnek-embernek nevezi, a’ ki tagadta a’ Purgatóriomot; és azt írja: 2 Mihi certissimum est, Purgatorium esse; hogy bizonyossan hiszi a’ Purgatóriomot. A’ Liber Concordice, 3nem oltalmazza Aériust, ki a’ Halottakért-való imádkozást kárhoztatta. Balduinus azt írja; hogy *Fel nem jegyzem, hol írta ezeket Luter; hanem■ a’ Kalauznak 249. levelére mutatok: de ott sincs errül emlekezet. Bizonyos, hogy esze-nélkül beszél Balduinus. Mert a’ Kalauznak Első Nyomtatásában, Föl. 249. Második Nyomtatásában, Föl. 281. szóról szóra leírtam a' Luter szavait. És ő-maga Balduinus, ugyan ezen Könyvnek 318. levelében, feljegyzi azokat a’ szókat, mellyeket a’ Luter könyvéből előhoztam: és szanakozásra méltónak mondgya Lutert, hogy a’ Purgatóriomot vallotta, mert Luter sokban tévelygett, Deformátio]ának kezdésében. A’ Concor diákot a’ mit említettünk, arról ennek-előtte béven szóllottunk. Nem szükség szót szaporítani. Pag. 1231 Pag. 1230, 1232. Pag. 1231. Pag. 1230, 1232, 1233. Supra, föl. 802. 1 Pag. 1234. Supra, föl. 625, 695. Hoc Argument in II. Edit. Kalauz, folio II. 596. et sequ. 2 Luth. In resolutione de Indulgentiis. 3 Vide supra folio 619. 3 Pag. 1234. Vide supra, folio 568 Vide supra, folio 529, 568. Supra, fol.619. Pázmány Péter művei. V. kötet. 103
