Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XIV. része. A Purgatoriomrúl
818 XIV. RÉSZE. A’ KALAÚZ XIV. KÖNYVÉRÜL: Pag. 1235. 1 Pag. 1236. Pag. 1237. Apoc. 14, v. 13. Apoc. 14. v. 12, 13. § 3. Az Újítók Ellen-vetési, pozdorják. Panaszolkodik azon Balduinus, hogy az ő bizonyításokat, csak gyengédeden, és a’ mint akarom, úgy állatom elő. De, ő sem ád új erőt bizonyságinak: és az Olvasó ítíletire hagyom, ha erejében nem említem az Ellenkezők bizonyságit. I. Megengedtem, hogy a’ Sz. írás két helyt említ: De ollyat, melyben örökké kel maradni. Erre Balduinus azt írja: 1Est Mera Petitio principii. Maga a’ Dialecticus oknál, nem a’ ki felel, hanem a’ ki bizonyít, Petit principium. II. Az-is bár úgy légyen, hogy Lázár, és a’ Krisztussal feszít- tetett Penitentia tartó Lator, igyenessen Isten színének látására jutottak: Abból nem következik, hogy minden embernek hasonlóképpen lészen dolga. Mert mi sem tagadgyuk, hogy sokan Purga- toriom nélkül dücsősségben vitetnek. Hazud pedig abban Balduinus; hogy én, a Krisztus mellé feszíttetett Latrot, mingyárt az Égben, és nem Limbusban vitetettnek írtam. Mert Paradicsomban, az-az, boldog állapatban, Isten színének látásában volt, a’ Krisztus ígíreti szerént, halálának napján; noha Krisztusnak Menyben-menetele élőt, menyben nem vitetett: Hanem, a’ mint a’ mennyei Angyalok Paradicsomban, az-az, mennyei boldogságban vannak, mikor itt e’ földön közöttünk forognak-is: úgy az Isten színének látásával boldog volt az a’ Lator-is; noha Menyben nem vitetett, Krisztus Urunk Menyben menetele-előt. III. Sz. Jánosnál azt kiáltya az Angyal; hogy Mostantúl fogva megnyúgosznak munkájoktúl, a’ kik Istenben megholtak. De Először: Némellyek a’ Munkán, értik a’ világi gondos foglalatoskodásokat, törődéseket, testi fáradságokat, mellyektül megnyúgosznak a’ Halottak. Ebből semmi színnel nem következik a’ Purgatoriom romlása. Másodszor: Némellyek, a’ más világi tellyes nyugodalomnál magyarázzák az Angyal szavát: De csak az igen tekélletes emberekről, vagy MártirokvúX értik, kik Tisztúlás-nélkül, igyenesen Menyországban vitetnek. Mert, hogy efféle tekélletes Szentekről légyen a’ szó, kimutattyák amaz igék: Qui custodiunt mandata Dei, et fidem Jesu: Beati mortui, qui in Domino moriuntur. Végezetre, némellyek azt írják; hogy ott, az Utólso Ihletnek idejérül vagyon szó: És minek-utánna azt mondotta volna Sz. János, hogy A kik imádták a’ Bestiát, pokolra vettetnek: úgy kiáltya az Igazakról az
