Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XI. része. Az Oltári Szentségrül
754 XI. RÉSZE. A’ KALAÚZ XI. KÖNYVÉRÜL: Pag. 1031. Pag. 1031. 1 Pag. 1032. 2 1. Cor. 11. v. 23. Kalauz, föl. II. 452. Pag. 1024. 3 Pag. 1035. Végezetre, káromkodás az-is; hogy, Részegesek a Papok: mivel magok megiszák a mi a Pohárban vagyon. És; hogy én, részegeseknek ítílem az Apostolokat, mikor azt írom; hogy Krisztus ezekkel a’ szókkal, Ebből minnyájan igyatok, azt hadta, hogy eggyik, kettei, mind meg ne igya, hanem úgy oszszák, hogy mindeniknek jusson. De oly kevés a’ mit a Papok a’ Kelyhből isznak, hogy abban részegségnek materiája, nem lehet. Mint-hogyaz Apostolok között-is, részegség-nélkül, ketten hárman megihatták volna azt a’ Pohárt. Azért, csak cselcsapás*1 itt-is a’ Balduinus dolga. Negyedszer: A’ Sz. János Hatodik részébül, mondottam, hogy a’ Két-színnek vétele nem bizonyodik. Azt Balduinus helyén hadgya: Nemo nostrum hoc textu utitur. Ötödször: Azt írtam; hogy a’ Sz. Pál szavaival sem kötelez- tetünk a’ Ivét-színre. Balduinus itt, Elsőben azt hazudgya1; hogy fel nem jegyzettem a Pál szavait. Maga nyilván, öreg bötükkel a’ könyv szélire írtam ama’ szókat: 2Ego enim accepi, etc. Az-után azzal dicsekedik; hogy Immár a Krisztus szavaiból megmutatta a Két-színnek szükséges voltát. Mert mindeneket kötelez Krisztus, valakiért rendelte a Vacsorát. De ez hiúság, mert semmit nem bizonyított. Sőt világoson megmutatok, a' Házasságnak, Papságnak, Fejedelemségnek példájából, hogy a’ Krisztus Szerzése csak magán, nem kötelez senkit hogy éllyen azzal, a’ mit Krisztus rendelt. Mivel azért Balduinus, külömben nem tud felelni a’ mi Bizony- ságinkra, hanem csak nyilván-való hamisságokkal, megtetczik ebből a’ mi igyünknek tekélletessége. N° 2. A’ Sz. írásban jelenségi vannak az Egy-szín vételének. A’ Kalauz Első Jelenségének Conglobata Argumentatio, rövidségnek okáért csomóban előhozott erőssége, illyen: Ha Krisztus minden embert, lélek veszedelem-alat kötelezett a’ Két-szín vételre: Tehát a’ természet szerént-való Bornemiszákat-is kötelezte. De bizonyos, hogy ezeket nem kötelezte: mert Isten senkit lehetetlenre nem kötelez, üdvösség vesztése-alat. Tehát nem köteles minden ember a’ Két-szín vételére: tehát a’ Krisztus példájából és mondásából, Generalis obligatio, Közönséges kötelezés nem vétetik. Balduinus feddi Brentiust, ki megengedte, hogy Egy-szín-alat vegyék a’ Bornemiszák. Ő azt mondgya:í; hogy Egy-szín-alat *1 Csélcsapás, bohóczkodás.
