Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XI. része. Az Oltári Szentségrül
AZ OLTÁRI SZENTSÉGRŐL. 755 nem vehetik: hanem, illos prorsus abstinere ab usu Ccence; ő-nékik tellyességgel Vacsora-nélkül kel maradni. Azért, Totum penitus Argumentum concedo, megengedi éppen a’ mi Bizonyságunkat. Helyén hadgya tehát, hogy nem kötelez Krisztus mindeneket a’ Két-szín vételre. Azt pedig hamissan írja; hogy a’ Luteristákráfogom, hogy ők Sert, vagy Vizet adnak a’ Sacramentomban, a’ hol Bort nem találnak. Mert azt én1, nem a’ Luteristákrúl, hanem Bezárni, és Calvinusrúl írtam. Második Jelenség az vala: Egy-szín-alat éppen vészük Krisztust, Testestül Vérestül. Mivel azért, nem a’ Kenyér-, vagy Bor-színe, hanem a’ Krisztus Teste Vére ád üdvösséget, heában törődnek a’ külső színeken az Újítók. Balduinus megengedi; hogy a’ Krisztus eleven Teste, Vér nélkül nem lehet. Azt-is helyén hadgya; hogy, Christus totus adest, sub quolibet symbolo; mindenik szín-alatt, éppen a’ tellyes Krisztus vagyon. Még-is azt meri mondani, 2hogy a’ Kenyér színe-alat, csak Test adatik; a Bor színe-alat, csak Vér, mely két mondás mint férjen öszve, itíllyék meg a; kiknek eszek vagyon. Hazud pedig abban3; hogy mi a’ Kenyeret, csak Krisztus Testévé mondgyuk változni, és nem Vérévé. Mert noha, ex vi verborum, a’ Kenyérszentelő igék jegyzéséből, Testé változik a’ Kenyér: de mivel a’ Krisztus eleven Teste, Vér-nélkül nincsen; azon egy változással, egészen eleven Testé változik. Az-után, tagadgya Balduinus, hogy Sz. Jánosnak Hatodik részében, az Úr-vacsorárúl légyen szó. De errül ez-előt szóllánk. A’ mely bizonyságot, az Emausban lett dologból, és az Apostoli Cselekedetekből előhoztam a’ Kalaúzban, arra Balduinus Kettőt mond: Eggyiket; hogy, Ha azokon a’ helyeken az Úr-vacsorárúl vagyon szó; per Synecdochen, a’ Kenyéren bort-is kel érteni. De ezt a’ Kalauzban meghamisítok. Mert a’ Sz. írás szavain, többet és egyebet nem szabad érteni annál, a’ mit jegyeznek, hanem-ha nyilván-való ok, vagy autointas, mást mutat. Egyéb-aránt, akár-ki, akár-min, akár-mit érthetne. Másikat, azt forgattya; hogy, Ha Krisztus Egy-szín-alat consecrált, áldozott: Tehát a’ Papok-is megszentelhetik csak magán az Egy-színt. Erre künyü a’ felelet. Mert a’ Cathólicusok minnyájan egy-aránt vallyák, hogy a’ mely Pap Egy-szín-alat consecráIna, nagyot vétkeznék, mivel nyilván megszegné az Anyaszentegyház parancsolattyát. De azért, sokan, és az én itíletem szerént, igazan taníttyák, hogy nem tilalmazta Pag. 1035. 1 Kalauz, f. 438. et sequ. Pag. 1036. Pag. 1037.- Ibid. et pag. 1057. Contradictio. 3 Pag. 1037. Pag. 1038. Pag. 1044, 1052. Kalauz, föl. II. 453, 454. Pag. 1041, 1042. 95*
