Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus

580

III. RÉSZE. A’ KALAÜZ

I. Corinth. 1. v. 14, 17.

Kalauz,

I. 438.

Pag. 368.

1 Pag. 183, 184.

2 Supra, fol. 535, 536.

Pag. 370.

3 Kalaúz, 439 — 440.

Pag. 370.

4 Ephes. 5. v. 32.

Pag. 371.

5 Rom. 4. v. 15. 1. Joan. 3. v. 4.

6 Eccli. 15. v. 21.

írja, hogy őtet Isten, nem keresztelni, hanem predikállani küldötte; azért ő, Crispus és Cájus kívül, senkit nem keresztelt.

A’ Penitentiárúl, Bérmalásrúl, Papi rendrül, Utólso kenetrül a’ mit Luterből előhoztam, ő szavainak vallya Balduinus: Csak abban kárhoztat engem, hogy, noha Luter e’ képpen szól; A’ Pápa, és Püspök, nem cselekesznek többet a bűn bocsátásban, mint a’ leg- kisseb Pap: de én úgy említem szavait, mint-ha azt mondaná; hogy1, a’ Pap csak annyit cselekeszik mint a gyermek, vagy aszony. Ebben Balduinus czigánykodik, mert Luter azon a’ helyen, mellyet említettem a’ Kalauzban, mind a’ kettőt írta; mint ez-előt, Balduinus maga, kiírván a’ Luter szavait2, igazán megvallotta.

Megengedi Balduinus, hogy Luter, az Ur Vacsorához való legalkalmatosb készületnek azt írta, mikor ember magát legalkal- matlambnak láttya. Ebből azt hoztam ki3, hogy akkor járóinak tehát legalkalmatosban a’ Luter Vacsorához, mikor részegségekben arczúl okádgyák a’ Prédikátort. Balduinus nagy kiáltással hazuttol engem; és szemtelen bolondnak mond, hogy azt írom a mi Luter- nek eszébe sem jutott. Ha azt írtam volna, hogy ezt Luter mondotta, nem csudálnám a’ Balduinus kiáltását. De én azt nem jelentettem : hanem a’ Luter szavaiból, jó következéssel kihoztam, a’ mit mondottam.

Tudgyuk mi-is, hogy Mysterium, nem jegyez mindenüt Sacra- mentomot: de az Efesum-béliekhez írt Levélbená, ezen a’ szón a’ régi Keresztyénség, Sacramentomot értett. Mi pedig, többet hiszünk a’ régi Keresztyénségnek, hogy-sem Balduinusnab.

A’ Házasságról, Balduinus, Először, Luter Írásának vallya; hogy Vétkezik a’ férjhez ment leány, a’ házasság cselekedetiben: In opere Conjugali licito, et a Paulo praecepto, Peccatum concurrit; Szabad, ugy-mond, sőt parancsoltatok; a’ Házasság cselekedeti: de azért Bűn vagyon benne. Hiszem, a’ közönséges okosságtól meg- fosztatott vakságra jutottak ezek az emberek! Ez volna bezzeg Ördögi Tudomány, mely a’ Házasságot gyalázza. Ha licitum, szabad a’ házasság cselekedeti: mint lehet bűn benne ? Nem azt mondgya-e a’ Sz. írás, 5hogy A’ hol tilalom nincs, ott bűn sincsen? Ha prceceptum, parancsolat: mint lehet bűnnel elegyíttetett? Nem Szent írás szava-e az, hogy, 6 Isten senkinek nem parancsolt gonoszt? Hogy pedig Eredendő bűnben fogantatunk anyánk méhében; abból meg nem bizonyodik, hogy a’ házasság cselekedeti Bűn légyen. Másodszor, így szól: Luter írta, hogy, ha erőtlen a’ férfiú; szök-