Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
264 MIÉRT NEM FELELNEK AZ CALV. PRÉDIKÁTOROK AZ KALAUZRA Kalauz III. 416. sérti-meg, úgy mint marhájában, jószágában, böcsűlletiben, életében. De az hamis tanító sok emberek lelkét viszi magával örök kárhozatra. Azért minthogy ennél iszonyúb és ártalmasb vétek nincsen, bizony ha az gyilkosságért, lopásért, fertelmességért szabad embert nem csak kemény szóval illetni, de kemény büntetéssel-is ostorozni : sokkal szabadgyab az hamis tanítókat szóval dorgálni. Harmadszor. Az calvinista prédikátorokban az ellenünk dühödött feneség úgy eloltotta az okosságnak szikráját, hogy minden írásokban tapasztalható hamis költésekkel akarják az Catholikusokat gyűlölteim. Egy lajstromot írnak az Kalaúz szitkairól, de oly gondolatlanúl, oly bolondúl, hogy nagyob részre abban nem igazán az Kalaúz szavait, hanem az magok toldalékjával megfoltozott mondásokat, és így az magok fictioját, szavát és gondolattyát írják. Ennek bizonyítására egyéb nem kívántatik, hanem hogy az ember felkeresse az Kalaúzba azt az levelet, melynek számát lajstromba jegyzik az Kálvinisták, és megolvassa az Kalaúz mondását s egybevesse az lajstrom szavával; ottan megtapasztallya, hogy nagyob részre külömben találtatnak az Kalaúz mondási, hogy sem az-mint reá-fogják. Avagy ha azon szók vannak-is az Kalaúzba, de azok nem az Kalaúz szavai, hanem vagy Luther, vagy egyebek könyveiből hozattak-elő. Avagy ha az Kalaúz saját szavai, oly bizonyos és nyilván-való okai vannak mondásinak, hogy az Calvinisták magok sem tagadhattyák méltó s illendő voltát. Lássuk ennihány példáját ezeknek. Első szitok III. föl. 143. Manichceus, Luther, Calvinus. Felelet. Minthogy az Kalaúz nyilván megmutatta, hogy vallásoknak ennihány czikkelyibe követik Luther és Calvinus Manichamst: nem ok-nélkül mondhatta volna, hogy némely vallásoknak czikkelyibe Manichaeisták Luther és Calvinus. De nem igaz, hogy az Kalaúz III. föl. 143. Manichíeusnak nevezné Luthert és Caívinust. Hanem ot az Szent Ágoston szavai hozatnak-elő, mellyekkel meggyőzi Manichamst, hogy valaki az Anyaszentegyháznak hitelt nem ád az Szent írás magyarázásában, az Evangéliumnak bevételében sem adhat hitelt, és így az egész keresztyéni tudománt bizontalanná kel tenni. Jelentvén azért az Kalaúz, hogy az Szent Ágoston bizonysága szinte úgy szolgál Luther és Calvinus ellen, mint szinte Manichaeus ellen : az hol Szent Ágoston Manichceust említi, külömböző és öregb bőtökkel, parentliesisbe az Luther és Calvinus nevét utánna írta az Kalaúz; ezzel jelentvén, hogy az Szent Ágoston
