Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 13 az tudatlanok szemét békössék. Álnak, ravasz sóczé, miért nem hozod-elő, az mit bizonyságul támasztott az Kalauz Luther Márton írásából? Azt írja Luther: Ha feleséged nem akarja, az szolgáló leány jőjön-elő. Nem tagadhatod, ez Luther írása. Menteni sem tudod az ektelen baromságot, hanem elnyeged és hamissan megesküszöl Luther-mellet. Annak-fölötte Luther szava az-is, hogy lehetetlen az firfiúnak és aszszonyembernek egy-másnélkül lenni: és oly szükséges az szaporodás, mint az étel, ital, és aluvás. Vallyon ez nem bujaságra kiszteti-é azokat, kiknek társok beteg, vagy meszsze vagyon? avagy a kik örömést férjhez mennének, de nem. találkozik férjek? Ezt sem említi az csalárd sóczé, maga ha igaz ember volna, vagy azt kellett volna mondani, hogy ezeket Luther nem írta, vagy pediglen meg kellett volna magyarázni, miképpen lehessen, hogy ezek bujaságra ne gyújcsanak. De efféle választételhez értelmes okosság kellene, mellyet ubi non est, ot ne keresd. Nem jámborul hazuttollya pedig az Kalaúzt, hogy fel nem jegyzetté, mely helyen írjon az utolsó mondáshoz hasonlót az Concordia; mert ezek az szók vannak az könyű szélire írattatva: libro 4. cap. 1. Mendae. 5. Et cap. 5. Contradict. 8., mely szókkal jelentetik, hogy ugyan azon Kalaúznak 334. 356. levelén* elő-hozatik az Concordiának hasonló tanítása. Ezekből kitetezik, hogy csak hazugság s czigányság, valamit az iskola-mester e dologban az Kalaúz ellen kérődik. De semmiképpen az mi tisztes sóczénknak egy tetemes hazugságát el nem halgathatom. Híven elő-hozta vala az Kalaúz Luthernek tulajdon szavait, mellyekben azt beszélli, hogy az mi lelkünk halhatatlanságárúl-vaió articulus az pápa kamora-székin költött portentum, szörnyűség: kiből megtetezik, hogy az mi lelkűnknek halhatatlanságát kamora-székre való szörnyűségnek tartotta Luther Márton. Nem igaz, úgymond az mi sóczénk, hogy Luther tagadta az lélek halhatatlanságát. Hők, uram fia: mit mondasz az Luther írásából elő-hozott mondásra? Tács-fel szádat, lássuk mi sül-ki belőlle. De erre sóczénk csak fülel, mint egy bagoly, és halgat: maga ha esze volna, vagy azt mondaná, hogy nem Luther szavai az elő-hozott igék; vagy oly értelemre csigázná azokat, hogy az lelkek halhatatlanságának articulussa gyalázatossá ne tétetnék. Ez pedig az tudatlan vakmerőségnek söpreje, csak szitokkal és gará^Kalaúz I. f. 42S. Logi Alog: föl. 112. dálkodással akar nyertes lenni. * Jelen kiadásban Kalaúz I. 578. 606.
