Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
14 CSEPREGI MESTERSÉG Magyar Hafenreffer föl. 67. 68. Gén. 1, 20. 24. Gén. 2, 7. Zách. 12, 1. Eccles. 12, 7. Hafenrefferrűl oly itíletben vagyon az Kalauz, hogy egy felől támasztya, de más felől elrontya az mi lelkűnknek halhatatlanságát, mivelhogy azt vítattya, hogy az ember léiké az szüléktűl nem- zettetik. Az ember leibe az testei együt az atyáktúl származik. It elsőben ugyan tajtékozik szája az sok rút szitok miá sóczénknak. Szitkait tarosa magának: azokra szitokkal kellene megfelelni, de nincs kedvem az morgáshoz: magához hasonló morgó társot keressen. Sajnállya, hogy roszsz könyvnek neveztetett az Hafenreffer írása. Azt hiszem, efféle iskolapor-szedő sóczéknal drága dolog ez az könyü, de az én itíletem-szerént nem méltó, hogy az tudós emberek csak kezekbennis vegyék. És igazán tudatlan köz embernek kell lenni, a ki ebből valamit tanulhat. Végezetre ekképpen álmodik az mi sóczénk: Illyen azért az Kalauz okoskodása ez-iránt: Valaki azt taníttya, hogy az lelkes atyáiul s anyátúl lelkes magzat származik, tehát azt v ally a, hogy az ember lelke halandó. Hafenreffer ezt taníttya. Tehát halandónak vallya az ember lelkét. Nem tudom, hon kaptad ezt az argumentomot, mert az Kalauzban jelensége sincs ennek. Ha jámbor vagy, ne fogd másra az magad esz- telenségét. Minnyájan tudgyuk, hogy az lelkes atyától lelkes magzat származik: és ezzel az lélek nem tétetik halandóvá. De Hafenreffer nem csak azt taníttya, hogy lelkes magzat születik az atyától, anyátúl: hanem azt mondgya, hogy az okos lélek szüléktűl nemzetik és származik, mely dologból majd megérted, mint jő-ki az léleknek halandósága. Hogy pedig ez az hamisság meszsze ne terjedjen, rövideden bizo- nyícsuk-meg, hogy az ember lelkét az Isten alkottya, és nem az atyák nemzik. l.Ezt jelenti az első teremtésnek formája; mert az töb élő állatoknak lelkét nem csak magán teremté az Úr Isten, hanem azt hagyá, hogy az vizek és az föld hozzanak élő állatokat, madarakat, vadakat. Az ember lelkét pedig egyedül ő maga lehellé az testben. Tehát az Úr Isten nyilván megismérteté, hogy az emberek és az barmok lelkének nem egyenlő eredetek és alkotások vagyon. Zacharias próféta az Úr Istenről mondgya, hogy ő formálya az embernek lelkét az emberben. Salamon-is azt írja, hogy midőn meghal az ember, a mi az földből vétetett, földé lészen: a lélek viszsza=mégyen Istenhez, a ki ezt adta. Itt az test és az lélek eredeti- között azt az külömbséget veti az sz. írás, hogy az lélek Istentűi adatott, az test földből alkottatott. Tehát más-külömb formán adatik Istentől az lélek, hogy-sem az test. Ennek pedig az külömbségnek
