Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 73 mit álmadozsz. Mi Catholicusok azt vallyuk, hogy az imádás és szolgálat két-féle. Eggyik csak tulajdon Istent illet, az ő mindenható erejének és uraságának méltóságáért: és azt hiszszük, hogy valaki ezt az imádást vagy szolgálatot teremptett-állatra háríttya, crimen Icesce Majestatis divince committit, Isten-ellen vétkezik és bálványozásban esik. Másik imádás és szolgálat alacsomb renden való és az teremptett-állathoz-is férhet. Mert szántalanszor olvassuk az szent írásban \ hogy az régi patriarchák és szent jámborok imádták az embereket. Az szolgáknak-is sok helyen parancsolat adatott, hogy híven s igazán szolgállyanak ufóknak. Mi az szenteket csak ezzel az utolsó imádással és szolgálattal (ha szolgálatnak kel nevezni az érettünk-való könyörgésnek kérését) tiszteílyük. Azért semmit nem vétünk az Isten parancsolattya és az szent atyák tanítása-ellen, kik az első imádást nem akarják, hogy Isten- kívűl mással közöllyük. Tudtad te azt Alvinczi, hogy ez az mi vallásunk, mert sokszor untig füledben rágtuk. Tudtad azt-is, hogy semmi bizonysággal ettűl az második rendbéli imádástúl és szolgálattól el nem tílthacz minket, s mégis lelki-isméreted ellen nyálas- kodol és kötődői velem. Negyedik bizonyságod ez: Nem tudgyák az szentek az mi dolgainkat: tehát heába kérünk tőllök segítséget. Első részét ennek szinte azzal erőssíted, mert én szavaim ezek, hogy az szentek magok erejéből nem tudgyák az világi dolgokat, hanem Istennek jelentéséből. Mondom én, hogy lelki-isméreted ellen írtad, valamit ez könyüben mázoltál. Ha te magad vallód, hogy én azt tanítom, hogy a szentek tuggyák az mi szívünk óhajtását, noha nem magok erejéből, hanem az Istennek jelentéséből tudgyák: micsoda orczával méred az én írásommal bizonyítani, hogy az szentek nem tudnak semmit az mi dolgainkban ? De heába keresek szemér- metes orczát nállad. Ne patvarkodgyál, ha Istened, lelked vagyon, hanem járj egyenessen. Végezetre ennek az nyalábnak végin két fogatlan bizonyságot támasztasz ellenem. Eggyik illyen: Ha az Isten mindenelet lát és tűd, ő-hozzá kel szükségünkben folyamni; de illyen az Isten: heába-való tehát azokhoz térnünk, kik óhajtásinkat nem értik. Kellemes argumentum ; szép formában öntötték. Egy szó sincs az prcemissában arról, az mint kifejezsz az conclusióban. Szinte ezen formán kihozhatod Uram, az te prcemissádból, hogy egy nagy dorong fekszik az ajtó-megett. Azt kel vala kihoznod az felvetett Pázmány Péter munkái. V. kötet. ^ ‘ Kalauz II. f. 568. 1. Tim. 6, 2. Coloss. 3, 22, Kalauz II. f. 562.
