Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
74 AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME Rom. 15, 30. Rom. 8, 26. fundamentumból, hogy Istenhez kel folyamni szükségünkben: és ezt igenis helyén hagyom. Mert szinte mint mikor szent Pál azon kérte az híveket, hogy őtet segícsék könyörgésekkel, Istenhez folyamott szolga-társai által: úgy mí-is Istenhez folyamunk Bódog- Aszszony által, midőn azon kérjük, hogy Istenhez könyörgést nyújcson mi-érettünk. Illyen esztelen argumentatiód-után azt kérded tőllem, mint tapsolok ennek? Csak úgy, mint illik az illyen érteden bizonyságnak: csudálom s nevetem, hogy ily semmire-kellő erősségen akarod fundálni dolgodat. Örülöm s dicsérem, hogy az oktalan vallást oktalan okoskodással gyámolítod. Másik bizonyságod illyen: Ha Isten jelenti-meg az szenteknek az mi kíván- ságinkat: tehát Istent kel kérnünk, hogy adgya tuttokra az szenteknek, az mit kívánunk. Ebevér philosophussa, ki hegyesen argumentál! Nagy dolog, ha gyermek korodban Baroco, Bocardo formáját [3] elmédben nem foglaltad volt, oly szép argumentumokat csinálgacz. Nego consequentiam, Péter bátya. Vesd-meg magadat, és bizonícsd-meg ezt az consequentiát. Ha csak igye- kezel-is ennek bizonyítására, világoson megmutatom bizonyságod helytelenségét; de mivelhogy néked kell bizonyításid helyes voltát erőssen állatnod, nem szükség addig rontani, mig te nem raksz: mindazáltal ne csont, rágódgyál rajta. Saul elméne, hogy Sámueltől tudakoznék az elveszett marháról. Dávid és az töb királyok titkos dolgokat kérdeztek az prófétáktól, mellyeket küíömben az próféták nem tudhattak, hanem csak az Istennek jelentéséből. Eregy azért, kérd-meg tőllök, miért kérdik ezeket az prófétáktól? miért nem folyamnak Istenhez, kérvén hogy megjelencse az prófétáknak azokat, az miket ők tudni akarnak? Azonképpen szent Pál kéri az híveket, hogy ő-érette könyörögjenek, hogy kedves légyen az ő áldozattya, és az Evangeliom terjedgyen. Szólicsd- meg szent Pált, és mondhadsza azt néki: Magad arra tanítasz, hogy nem tudgyuk mit kérünk Istentűi, hanem az Szent Lélek kér mi-érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal; azért ne kérd te szent Pál, az híveket, hogy ezt vagy amazt kérjék néked Istentűi, hanem az Istent kérjed, hogy jelencse-meg az híveknek, mit kérjenek. De nem múlatok most többet az te gyermekségiden. Szepelkedgyél csak, és bizonícsd-meg az mit mondasz, s meglátod ha torkodon nem akad. Mind ezekből megitílheted Alvinczi, mely nagy okod légyen az tapsolásra, hogy illy szép bizonyságokat faragdácsoltál.
