Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
X. része. A' pápa nem Antichristus
716 X. RÉSZE. A’ KALAÚZ Pag. 920, 931. Pag. 920. Pag. 909. Vide Bellar, lib. 2. de Pontif. cap. 31. in 7. nomine. 1 Kal. II. 323. Supra, fol.543. Pag. 920. Beza, Matth. 16. Matth. 16. v. 18. Petra haec,concussa in Passione, immobilis facta post Passionem, quando Oves ipsi commissae; et impletum quod hic promittitur. És azt írja, hogy ezen bizonysággal él Bellarminus. Maga, sem én, sem Bellarminus, illyen bolond Argumentummal nem éltünk. II. Azt írja; hogy, Oves Christi committuntur Petro, sed non omnes; nem minden Juhokat bízott Krisztus Péterre. De Krisztus csak egy Juhát sem választotta ki; hanem határozás-nélkül, közönségesen Juhait Péterre bízta. III. Nem tagadgya Balduinus; hogy, Petrus solus nominatim pascere jubetur; nevezet-szerént, egyedül Péternek mondgya Krisztus hogy legeltesse az ő Juhait: de Legeltetést, nem Uralkodást bíz reá. És a töb Lelki-pásztorok-is legeltetik a Krisztus Juhait. Ezeket, jó értelemben helyén hagyom. Mert a’ Pápa tiszti a’ Legeltetés, nem az Uralkodás. És noha Balduinus azt írja; hogy most a’ Pápák, nem nevezik a’ töb Püspököket, Fratres, et Coépis- copos: de hamissan írja, mert minden Püspököt Fráternek nevez a’ Pápa, valamikor ír neki. És a Püspököket nem úgy tartya mint jobbágyit, vagy szolgáit, hanem mint attyafiait, szolga-társait. A’ töb Lelki-pásztorok-is1 legeltetik a’ nyájat, qui in nobis est (I. Petri, 5. v. 2.), mely őket illeti: de, a’ mint Sz. Bernárd írja; Egyre minden Juhok nem bízattak, hanem csak Péterre. Noha pedig ez-előt hallók, hogy Sz. Bernárdoi igen dícsírik, és dücsőítik az Újítók: de Balduinus itt, a’ Pápa dícsíretiért, őtet, Hízelkedő, sőt Káromlo embernek nevezi: Bernardus in magnis tenebris Papatus vixit; palpum fecit Eugenio. Blasphemia non carent ejus verba. A’ töb Újítók, egyéb fogásokkal-is kerülik ennek a’ Bizonyságnak erejét: de bővségesem megmutattya Gretsérus, Tom. 2. Defen- sion. Bellarm. libr. F de Pontifice, cap. 14. 15. 16. azoknak hiúságát. Azért nem szükség azokról szóllanunk, mivel Balduinus sem említi. N° 3. Harmadik Bizonysága a Kalauznak. Krisztus, Simont, János fiát, Kő-szálnak, vagy Kő-sziklának nevezte. Mert, a’ mint Beza írja, noha a’ Deák nyelvben, Petrus et Petra, külömböznek: de, Dominus, Syriace loquens, utrobique dixit Cepha. In Grceco quoque sermone, Petrus et Petra, non re, sed terminatione tantum differunt; sem a’ Sidó, sem a’ Görög nyelvben, nincs ez a’ külömbség. Azért így szól Krisztus Simonnak: Én mondom Te-néked, hogy Te, Kő-szikla vagy: és ezen, a Kő-sziklán, éppítem az én Ecclesiámat. És Te-néked adom a meny-ország kulcsait. Es valamit megkötsz a földön, kötve lészen menyben-is: valamit megoldasz a földön, oldva lészen menyben-is.
