Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 71 árt ez az te magyarázatod az én bizonyításomnak? Nem tudakoztam én arrúl, mint kellessék az szent János mondását magyarázni, hanem csak azt írtam, hogy az szent írás embernek tulajdoníttya, hogy magát megszenteli. Mint s hogy kellyen azt érteni, nem vitattam: hanem ebből csak azt hoztam-ki, hogy senki bálványo- zóvá nem tehet mást csak szintén azért, hogy az megszentelést embernek tulajdoníttya, hanem ennek értelméből kel ihletet tenni az bálványozásnál. Ennek az én bizonyságomnak helye vagyon, akár-mint ércsed és magyarázzad az szent János mondását. Te pedig csík-szemű derczés bátyám, az sebedben feletted az oculárt, és erre nem nézvén, csak tébolygottál. Negyedszer és utólszor: az töb locusokra egyebet nem mondasz, hanem hogy ezen értelme vagyon az t'öbbineh-is. Akarnám tudni, mint szabnád ezt az te értelmedet az Sámuel szavaihoz, mellyekben azt mondgya Saulnak, hogy megjelent néki mindeneket, mellyek szivében vannak. Talám így magyarázod azt-is: megmondom, az-az megmondottnak jelentem? Kellemés magyarázás, kár hogy nem eme. Az Urunk szavainál, mellyekkel az apostoloknak hatalmat ada az bűnök bocsánattyára, bőségessen szokottam az Kalauzban, megmutatván, hogy nem csak az predikállásra, hanem ugyan az bűnnek bocsá- nattyára-való hatalom adatott az apostoloknak. Azonképpen midőn szent Pál azt írja Timotheusnak, hogy ha az tanításra gondot visel, mind magát s mind egyebeket üdvözít, nem azt akarja mondani, hogy a ki prédikál, azt jelenti, hogy maga-is üdvözűl és azok-is a kik őtet halgattyák, hanem az mint az újító atyafiak-is magyarázzák1, azt. mondgya, hogy az predikátor-is eleget tészen hivatallyának és egyebekbennis predikállása-által az Isten segítségével béplántállya az hitet, és így az emberek üdvösségére hasznosan munkálkodik. Kiből megtetczik, hogy az apostoli írás szerént azt mondhattyuk, hogy üdvözít minket, a ki üdvösségünkre szükséges dologban segít minket. És így hamissan nevezi Alvinczi szent Bonaventurát bálványozónak, mivelhogy Bódog-Aszszonytúl kérte, az mit Istentűi akart nyerni. Mert nem úgy kérte ezt Bonaventura Szűz Máriától, mint az Istentűi, hanem csak úgy, mint szent Pál kérte az élő hívek könyörgését az Isten igéjének terjedésére. Harmadszor és Utólszor. Mivelhogy Lethenyei uram azt hozza vala ki az megmagyarázott dolgokból, hogy semmi bálványozás abban nincsen, midőn az szentektől kérjük, hogy imádkozásokkal nyerjenek jótnékünk: erre Alvinczi ravaszdi és lelki-isméreti ellen 1. Reg. 9, 19. Joan. 20, 23. Kalauz I.f. 213. 1. Tim. 4, 16. 1 Ita Tremell. Beza etc. 2. Thcss. 3, 1.
