Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
68 AZ IGAZSÁGNAK GYÓZEDELME Vide Bellarm. 1. 1. de Sanctis c. 15. 1. Tim. 4, 16. Lássuk, ha eszesben szóllasz-é az derék dologhoz. Hármat mond Alvinczi az ellen, az mit sommába elő-hozánk az Tükörnek harmadik részéből. Először. Hazugságnak mondgya, hogy az szentek csak töre- kedéssel használlyanak nékünk. E nagy dolog, jó Uram, hogy te tudod jobban, mit hiszünk mi az szentek segítségéről, hogy-sem mi magunk. Mond-meg, mit gondolok mostan, s ám ottan elhiszem, hogy szűvem titkát-is jobban tudod nállamnál. Nem csak én írtam azt, hogy csak olly értelme vagyon az szentekhez bocsátott könyörgésünknek, hogy imádságokkal segícsenek minket Isten-előt, hanem az töb Catholicus Doctorok-is ugyan ezent írták s taníttyák. Micsoda orczával mérsz tehát külömbet reánk fogni? Tehecz-é vallyon itíletet az mi belső hitünkről egyebünnen, hanem az mi szónkból és írásunkból ? Először (úgymond) Bódog-Aszszonyt azon kérik a Pápisták, hogy elvégye bűnöket és az bódogok nyugodalmában vigye őket. Másodszor az szenteknek érdemeket-is emlegetik és azon kérik az szenteket, hogy érdemeket közöllyék véllek. It aztán erős szidalommal kisztet engemet, hogy megjelencsem néki, micsoda értelemre csigázhatom ezeket? Ha józan avvagy szemérmes lelki-isméretű emberrel volna dolgom, ezekre könnyen megfelelnék; de veled Alvinczi, nem tudom, meggyek: szóval és írással agyadban nem verhetek semmit. Menyiszer olvastad az én írásimban, hogy az szentektől nem úgy kérjük az bocsánatot és bódogságot, hogy ezeket magok erejével véghez vigyék, hanem hogy Istenhez-való könyörgésekkel ezekhez minket hozzá segícsenek? Nem nyilván vagyon-é az Tükörben, hogy csak oly értelemmel mondgyuk az szentekről, hogy üdvözícsenek minket, az minému értelemmel írja sz. Pál Timo- theusnak, hogy mind magát üdvözíti s mind az ő halgatóit? Mit akadozsz tehát az szókon ? Miért nem vészed mondásunknak igaz értelmét mi-tőllünk? Torkunk szakadtában kiáltyuk, hogy Anathema, Átok, a ki Bódog-Aszszonytúl vagy más szenttől bocsánatot s üdvösséget úgy vár, mint-ha azt magok erejéből adnák, és nem csak szinte alázatos könyörgésekkel nyernének Istentől segítséget az üdvösségre: te mégis lelki-isméreted ellen mind mást álmadozsz. Jőj eszedre kérlek Antal bátya, és szóly józanon az dologhoz. Mert ha te csak azon egy bakot nyúzod és arra nem figyelmezsz, az mit más mond, hanem csak az te kólcsagos agyad velejének phantasiáját terengeted, nem sül-ki belőlle.
