Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 69 Az érdemet a mi illeti, arrúl csak így gondolkodgyál, hogy az Catholicus Doctorok tanítása-szerént az egy közben-járó Chris- tuson-kívűl senki Isten-előt másnak méltán és elégségesen semmit nem érdemelhet. Mert az szent irás tanítása-szerént ki-ki mind maga vészi jutalmát cselekedetinek: Az mely cselekedetnek pedig egyszer elégséges jutalmát adgyák, abban nem marad más fizetésre való érdem. Annak-okáért méltán mondák az okos szüzek a balgatagoknak, hogy olajokban nékik nem adhatnak, mert ne talán elég nem volna magoknak és ő-nékik-is. Midőn azért az szentek- hez-való könyörgésben emlekezet vagyon az érdemről, nem kel úgy érteni, mint ha de condigno, méltóképpen érdemlenének valamit nékünk az szentek, hanem csak úgy, hogy Isten-előtt-való könyörgések által megnyerik, az mit illendő móddal kérünk. Jól tudtad te Alvinczi, hogy ez az mi vallásunk e dolognál, mert az Kalauzban világoson és nyilván s bőveb beszéddel-is ezt mind megírtam vala; de lelki-isméreted ellen akartál nyálaskodni és az eggyűgyük szemfény-vesztésére gáncsot keresgetni. Hogy pedig csudásnak ne itíllyed, midőn az szentek könyörgését érdemnek nevezzük: tudva légyen nállad, hogy az régi sz. Doctorok-is ezen- formán szóllottak. Szent Ágostont halhadsza: Populus christianus memorias martyrum religiosa solemnitate concelebrat, et ad excitandam imitationem, et ut meritis eorum consocietur atque orationibus adjuvetur. Szent Leo sem külömben ír: Sabbato apud B. Petrum apostolorum vigilias celebremus, cujus nos meritis et orationibus credimus adjuvandos. Ugyan ezen-formán szól szent Ambrus és az töb szent jámborok, kiknek szavok-járását mí-is követtyük, az fellyűl megmagyarázott értelem-szerént. Ha bánod, tégy rólla. Másodszor. Az szent írásból hat locust hoztam va!a elő, mel- lyekben embernek tulajdoníttatik az megszentelés, üdvözítés, bűnnek bocsánattya etc. Ezekből azt bizonyítottam vala, hogy pusztán csak az szókbúl nem kel ihletet tenni az bálványozásról, hanem as igéknek értelmét kel tekinteni, és abból kel az dologhoz szóllani. Miképpen azért bálványozás-nélkül mondgya az sz. írás, hogy ember magát és egyebeket üdvözít, az-az Istennek kegyelmességéből hozzá segíti és készíti magát vagy felebaráttyát az üdvösséghez és bűnnek bocsánattyához: azonképpen bálványozás-nélkül mond- hattyuk, hogy Bódog-Aszszony üdvözít, azaz Isten-előt-való esede- zésével hozzá segít az üdvösségre néző dolgoknak megnyeréséhez. Erre Alvinczi ajakához illendő liktáriommal akar felelni, mellyet Vide s. Thom, 1. 2. q. 114. art. 6. Kalauz II. f. 561. Aug. t. 6. 1. 20. contra Faust. c. 27.. Similia De cura pro mórt. c. 5. Leo serm. 9. de jejunio septimi mensis. Ambros. 1. 5. in Luc. c. 7.
