Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 67 De mivelhogy nem oly méltósággal fordíttya mind ezeket az teremptett-állatra, az minémű méltósággal Istenhez férnek, vétek nélkül közli az teremptett-állatnak rendihez illendő mód-szerént ezeket az emberekkel. Azonképpen mi-is hasonló cselekedeteket és böcsűlletes méltóságokat soha oly felséggel nem tulajdonítunk az szenteknek, mint az élő Istennek, hanem sokkal alacsomb és csak szinte teremptett-állathoz férhető rendel. Azért hamissan bánnak velünk az calvinista tanítók, kik ezt az mi értelmünket tudgyák, de eltitkollyák és az szókon akadoznak, hogy színesben gyalázhas- sanak bennünket. Ez sommája annak, az mit bizonyságokkal megmutatott vala Lethenyei uram. Lássuk it mint hánnya az kala- fintát derczés Alvinczink. Elsőben trágárságidnak rázogatásán nem akadozok, hanem az derék dologhoz szóllok. Te szeleskedésed, nem én vallásom az, hogy én-nállam kétséges, ha vagyon-é üdvösségre tartó lelkem. Mert nállam az bizonyos, hogy üdvösségre tartó lelkem vagyon; jóllehet az emberi gyarlóságot meggondolván, félve és rettegve keresem az üdvösséget, tudván, hogy a kik jól futottak-is egy ideig, bolondúl megbabonáztalak, és az kik fennállottak-is eldőltek. Az-is csélcsapás, hogy az igaz hitre vezérlő Kalauzt útról tévesztő Kalaúznak írod. Da probandi. Nem elég mondani; meg-is kellene azt bizonyítani, ha felérnéd az festékkel. Abban-is majmos- kodol, hogy az ó testamentombéli szenteket nem emlegettyük, mert azok nem ismérnek minket. Az mi litániánkban igen-is emlékezet vagyon ő-róllok, illyen szókkal: Omnes sancti Patriarchae et Prophetce orate pro nobis: Mindnyájan szent pátriárkák és próféták, imádkozzatok érettünk. Végezetre, azt-is patvarkodva fogod reám, hogy tolled azt kívántam, hogy az Bonaventura szavait glossállyad. Azt én álmomban sem láttam: nem te dolgod, hogy az bölcs szent ember írását mocskollyad. Azért dorgáltalak, hogy noha Bonaventura nyilván megmagyarázta, minémű értelemmel kér Bódog-Aszszonytúl bocsánatot, szentséget, üdvösséget, midőn imigyen szól: Mosd-el, szent Asszonyom, az te esede- zésed-által minden vétkeinket: te ezeket félre tévén, halálig csak azon egy bakot nyúzod, hogy Bonaventura Szűz Máriát Istenné tészi, mert ő-tőlle kér bocsánatot. Ebben igen-is méltó vagy a feddésre, mert ha só volna az tökben, nem kellene csak az szókon akadozni, hanem azoknak megmagyarázott értelmében kellene az szókról elmélkedni. De ám meny-el mind ezekkel. Az Orvosság 5. sóltárában. 9:
