Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IV. része. A' Kalaúz negyedik könyve ellen, mit mond Balduinus
610 IV. RÉSZE. A’ KALAÚZ IV. KÖNYVÉRÜL: 1 Pag. 529.- Pag. 529, 530. Vide supra, föl. 566. et Kalaúz, folio II. 671. 3 Pag. 532. Mellyik volt az a’ Catholica Ecclesia, melytül írja a’ Confessio hogy ők nem külömböznek a’ Hit dolgaiban, Csak hadgyon el valami kevés Uj Abúsusokat, mellyek a Cánonok ellen vannak? Vólt-e más valamely gyölekezet a’ Romain kívül, mely akkor Catholici, Közönséges Ecclesia nevet viselt, vagy érdemlett, melynek újonnan gondolt AbúsusW elhadni kívánták? A’ töb Hazugságokat, nem szükség eggyenként előhozni: mert, Egy az; hogy Balduinus, a’ Corpus Doctrince-i nem isméri 1 Sym- bolicusnak, Hitekhez tartozó írásnak. Más az; hogy a’ nyilván-való hazugságokat, csak hazugsággal hálóllya.*1 Azért, ugyan szórja reánk a’ hazugságokat: Mert azt írja; hogy 1A’ Pápa a maga Végezését, Szent írásnak mondgya. Száz kurvát enged a’ Papnak, csak meg ne házasodgyék. Az Eretnekeknek tett fogadást, taníttya hogy meg nem kel tartani. 3 Hirdeti azt-is, hogy a Házas állapotban, Isten kedvében ember nem lehet. Ä ki feleségével hál, azt a Templomba nem bocsáttyák, hanem-ha eléb, vízben megmosódik. Ezekhez hasonló számtalan bolond beszédekkel, akarja mentegetni Balduinus a’ Luterista hazugságokat, mellyeket nem-is méltó előhozni. Pag. 537. Deut. 12. v. 32 § 2. Ellenkezik magával az Augustai Confessio. Az Augustai Confessio, némely dolgokban önnön-magával, némellyekben a’ Luteristák közönséges tanításával, és szokott rendtartásával ellenkezik. Ezt egy-nehány példákkal erőssítettem: mellyeket, gyarló, és hiuságos mentségekkel fedezget Balduinus. I. Egyszer azt taníttya a’ Confessio; hogy, Botránkoztató szörnyűség, és hiúság, oly Isteni tiszteletet adni a kösség-eleibe, melyrül parancsolat nincsen: Másutt azt mondgya; hogy, A’ Vasárnapot, Húsvétot, Pünkösdöt meg kel illeni. Erre azt feleli Balduinus; hogy, Csak akkor veszedelmes a’ parancsolat nélkül való tisztelet, mikor Isten parancsolatival ellenkezik; vagy ebből várják az Igazúlást. Ezt hallom, és javallom. De a’ Confessio így nem határozta szavát; hanem átallyában minden tiszteletet, melyrül parancsolat nincsen, botránkozásnak nevezi, talám ama’ mondásra-nézve, mellyet gyakran . nyelveken hordoznak: Quod prcecipio, hoc tantum facito. De ezt mindgyárt viszamondgya a’ Confessio, mikor a Vasárnap szentelésre kötelez, melyrül sohúlt nincs a’ Sz. írásban parancsolat. *' Hálózza, födi.
