Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IV. része. A' Kalaúz negyedik könyve ellen, mit mond Balduinus
604 IV. RÉSZE. A’ KALAÚZ IV. KÖNYVÉRÜL: Confess. Art. 21. Concilium Tridentin. Sess. 6. c. 9. 1 Cap. 8. 2 Cap. 7. 3 Pag. 483, 507. Supr. folio 600. Pag. 501. Kalauz, I. 573. Vide infra cap. 12. § 4. n. 2. noha ideig, a Pápista tévelygésedül elnyomatott. Ha Ideig elnyomatott: tehát nem mindenkor prédikáltatok. Ha elnyomatott: Tehát nem az a’ Hit volt, mellyet a’ pokol kapuja meg nem győzhet. Ha pedig mindenkor prédikáltatok: miért nem mutatnak egy falut, melyben Luter előtt prédikáltatok az Augustai Confessiónak tudománya? egy embert, a’ ki ezt hitte és hirdette volna. Első, és sokszor újított Hazugsága az Augustai Confessiónak; hogy, A’ Pápisták, az Igazid ást, és Bűn bocsánatot, magok Cselekedetűtek érdeméből várják. Mert a’ Pápisták közönséges Confessiója a’ Tridentomi Gyölekezet, szőrül szóra így taníttya: Soha a’ Bűnök meg nem bocsáttatnak külömben, hanem Ingyen, Isten irgalmából, Krisztusért1. Azért mondatunk Ingyen igazúlni: mert, sem Hit, sem Cselekedet, nem érdemli az Igazulás ajándékát2. Érdemlő oka az Igazulásnak, a’ Krisztus Jézus. lm hallod, hogy Ingyen, ajándékon, Isten irgalmából, Krisztus érdeméből adatik az Igazulás, és hogy ezt semmi Cselekedettel nem érdemellyük. Balduinus-is felírta3, hogy ez a’ Tridentomi vallás. Azért, ha Balduinus igaz ember volna, ha versengésre nem vetemedett volna, örülni kellene, hogy igazat vallunk. De nem azt miveli: hanem izzad, morog, kiált, minden-felé kap, hogy füge levelet kapjon, mellyel fedezze nyilvánvaló hazugságát Confessió']ának. Erővel reánk fogja, hogy nem azt hiszük a’ mit mondunk: és a’ Saxoniai ser füstibe szédelegvén feje, nem értheti a’ mi tanításunkat. Privatus emberek szavait-is emlegeti; azt alítván, hogy, valaki valamit írt, az mind közönséges Tudomány, és azt tartozunk oltalmazni. Sommában: Három dologból akarja állatni, hogy igazat mondott az Augustai Confessió; és hogy mi nem azt hiszük, a’ mit ír a’ Tridentomi Conciliom. Először, azt mondgya; hogy Durandus, Bellarminus, és egyebek, az Igazuláshoz való készületet nevezik Meritum congrui-nak. Ebből ki nem sül, hogy, a’ Pápista hit-szerént, Cselekedettel érdemellyük az Igazúlást. Mert, Egy az; hogy, sem a' kiket Balduinus nevez, sem senki más Catholicus Doktor azt nem Írja, hogy Meritum condigni, Méltó érdem lehessen emberben az Igazulásra. És a’ Kalauzban feljegyzettem, hogy a’ Meritum congrui-rú\ való tudomány, nem közönséges vallás, nem bizonyos tudomány, némellyek iskolai vélekedése, mellyet sokan ellenzenek. Más az; hogy, a’ kik így szóllottak, ezt az Érdemet, nem tulajdon, és valóságos Méltó érdemnek nevezik: hanem, mint a’ képet, Írott embernek szoktuk mondani, cum addito diminuente: úgy az illyen
