Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK XI. BIZONYSÁGÁRÚL. 593 a’ Tridentomi Gyülekezet, Végezésében) hogy nem azért mondatik Bűnnek, mint-ha valóságos Bűn volna: hanem azért, mert bűnből vagyon ereje, és bűnre viszen; úgy hogy1, csak a’ képpen mondatik Bűnnek a’ Concupiscentia, mint a’ Görög szót, Görög nyelvnek; a’ szép írást, jó kéznek, nevezzük: 2Concupiscentia, vocatur Peccatum; non utique quia peccatum est, sed quia peccato facta est: sicut scriptura, manus dicitur, quod manus eam fecerit. Peccata autem sunt, quce secundum carnis concupiscentiam, illicite fiunt. Miképpen azért Évát, 3 Csontnak nevezi a’ Sz. írás, mert csontból lett; a’ Moyses veszejéből lett kígyót4, Veszőnek; a’ vízből lett bort5, Víznek mondgya: úgy nevezi Bűnnek, az Eredendő vétekből délczegedett*1, testi kívánságokra vágyódó hajlandóságot. De ebből 1 August, tom. 7. libro 1. de Nupt. et Concupis. cap. 23. Libr. 2. contra Duas Epist.Pelagian, cap. 23. 2 Lib. 1. contra Duas Epistol. Pelag. cap. 13. 3 Genes. 2.v.23. 4 Exod. 7. v. 12. 5 Joan. 2. v. 9. a’ nevezetből, szintén úgy nem következik, hogy valóságos bűn légyen; mint nem következik, hogy Krisztus, vagy az Arany borjú, és a’ bűnökért való Áldozatok, vagy Csapások, bűnök, noha Krisztus Urunkat Sz. Pál, 6Bűnnek nevezi; Moyses 7az Arany borjút, Oseas 8a’ bűnért való Áldozatot, Zacharias '''a’ bűnért való Csapásokat, Bűnnek híják. Hogy pedig a’ Concupiscentia magán10, nem bűn, ha az ő indú- latinak szabad akaratból nem, engedünk, nyilván jelenti Sz. Jakab: ki azt írja; “hogy kisírt, vonszon*2, édesget a’ magunk hajlandósága: de akkor szüli a’ bűnt, mikor megfoganodik, az-az, kedvünk lészen hozzá: mikor pedig megtellyesedik, halált hoz. Holot Szent Jakah a’ Concupiscentiát, az ő indúlatinak javallásátúl, és tellyesí- tésétűl megválasztya; és a’ bűnt, nem a’ Concupiscentiában, hanem az ő kisztetésének vételében helyhezteti. Ennek-felette: A’ gonoszra való hajlandóság, és ennek indúlati, megmaradnak az igen Szent emberekben-is, valamíg e’ világon élnek; mint Sz. Pál maga példájából taníttya, Rom. 7. v. 1, 5, 17. 2. Corinth. 12. v. 7. De azt-is melléje adgya, hogy, noha efféle indúlatok vannak az Igazakban : mindazáltal, Nihil damnationis est iis, qui sunt in Christo, semmi kárhozatra való nincs ő-bennek, mert efféle indúlatok, nem ő cselekedetek, hanem a’ bennek való gyarlóságé: 12Nunc autem, non ego operor illud, sed quod habitat in me, peccatum. A’ mit nem mi cselekeszünk, azt senki nékünk nem tulajdoníthattya: a’ mit aka- ratunk-ellen szenvedünk, abban vétkünk nem lehet, mert, Si nolumus, non peccamus; nec prcecipit Deus homini, quod est impossibile humana: voluntati: ha nem akarjuk, nem vétkezünk; és Isten sem 6 1. Corint. 5. v. 21. ’Deuter.9.v.21. 8 Oseae 4. v. 8. 9 Zach. 14.V.19. 10 Vide Bellar. lib.5. de Amissione Gratiae, cap. 7. 11 Jacob 1. v. 14. et seq. Rom. 8. v. 1. Ephes. 5. v. 27. 1. Cor. 6. v. 11. '2Rom. 7. v. 17. August, lib. 2. De peccat, merit. c. 3. *' Neki vadult, neki szabadult. *- Vonz, vonszol. Pázmány Péter művei. V. kötet. 75
