Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus

590

III. RÉSZE. A’ KALAÚZ

Vide Kalauz, f. 521. Genes. 17. v. 7.

Supra, fol. 579. Supra, fol. 579.

' Rom. 9. v. 13.

Aug. tom. 7. 1. 1. de Peccat, meritis, c. 27.

Pag. 411.

2 Kalauz,

I. 523.

3 Pag. 413.

mit Luter kihoz? És ha megolvad-is agya-veleje Balduinusnak, ezt a’ következést helyesnek nem mutathattya.

V. Hunnius, és Calvinus, így bizonyítnak: Isten Ígérte Ábra- hámnak, hogy az ő magvának Istene lészen: Tehát a’ Keresztyének gyermeki, Keresztség nélkül-is üdvözülnek. Panaszolkodik Baldumus, hogy Hunnius-1, Calvinus-mellé fogom. De mit tehettem, ha mind ketten azon bizonysággal éltek? A’ Keresztyének magzati, üdvö- züllyenek-e Keresztség-nélkül, ez-előtt meghallok: Most csak a’ Sz. írás szavain fondált következésről vagyon szó. Azt Ígérte Isten Abrahámnak, hogy az ő magvának Istene lészen: A’ Kérdés az, Ha az Isten ígíretit, a’ Test szerént való magurul kell-e érteni; vagy azokról, kik lélek szerént Abrahám fiai, az ő Hitinek követésével ? kikrül emlékezik Sz. Pál, Galat. 3. ver. 7, 9. Ha a’ Test szerént való magurul értyük: bizonyos, hogy az ígíret nem azt jegyzi, hogy az Abrahám magva mind üdvözül. Mert Jákob és Esau, Abrahám magva vala: de azért 1 Esau megvetteték, és a’ mostani Sidók-is elvesznek. Azért, ama’ szó (A’ te magvadnak Istene lészek) nem azt jegyzi, hogy minnyájan üdvözülnek az Abrahám maradéki. Ha pedig a’ Lelki fiákról magyarázzuk Szent Pállal, Rom. 4. v. 13, 14. Cap. 9. v. 6, 7. Nem a’ testi származásból, hanem az igaz Hitnek követéséből vagyon ez a’ származás: és akkor kezdünk Abrahám fiai lenni, mikor az ő hitiben kezdünk részesülni. A’ Keresztyének Kisdedi pedig, nem az annyok méhé- ből, hanem a’ Keresztségből kezdenek Plívek lenni: Quis nesciat, Credere esse Infantibus, Baptizari; Non credere, Non baptizari? ógy-mond Sz. Ágoston. Tehát ők nem születnek szentül, hanem a’ Keresztségben szenteltetnek.

VI. Mivel a’ Sz. írás, Isteniül tanultaknak nevezi a’ Keresztyéneket: Ebből nagy bolondul, Luter az Iskolák kárhoztatását állatta; Melanchthon akarattyából pedig, Vittebergában az Iskolákat bétévék. Balduinus azt írja; hogy ennek bizonyítására, én csak két hazug embert állatok, Suriust, és Serariust. De nem igazat mond: mert én Erasmust, Cochleeust, és az Altenburgi Luteristákat-is említettem2. Nem igazán hazuttollya pedig Suriust és Serariust: mert maga erőssíti nagy részre a’ mit ezek írnak. Mivel megvallya Balduinus, hogy LuteN keményen szállott az Academiák ellen; És hogy Carolostadius, társaival egyetemben, a Vittebergá váras Iskoláját bétette; és kenyeret kezdettek ár ülni benne, mert a’ Váras népével elhiteték, hogy haszontalanok az Iskolák; és Urunk párán-