Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK XI. BIZONYSÁGÁRÓL. 589 Továb mégyen Baldüinus; és oltalmazni akarja a’ Sz. írás szavainak hamis csigázásit, mellyekkel az Újítók támogattyák tanításokat: I. Luter így eszeskedik: Krisztus parancsollya, hogy a’ gonosznak ellene ne állyunk: Tehát nem szabad a Török ellen hadakozni. Ezt a’ gyermek-is láttya hogy nem arra való; azért Balduinus sem igyekezik a’ Consequential erőssíteni: Hanem azt mondgya; hogy, Csak a Pápa akarattyából indított hadakozást tiltya Luter. Mely dologról eléb1 szóllánk. II. Luter illyen bizonyságot támaszt: Krisztus a Vég Vacsorán mindeneknek mondotta, hogy Azt cselekedgyék az ö emjekezetire: Tehát minden Keresztyén prédikálhat. A’ ki pedig prédikálhat; ugyan-azon Keresztelhet, Ur Vacsorát szentelhet és osztogathat, Bűnt áldozhat, Áldozhat. Tehát minden Keresztyén, ínég az Aszony’ ember-is, Pap. Balduinus megvallya, hogy Luter szava; hogy, Krisztus mindeneknek mondotta a Vég vacsorán, hogy Azt cselekedgyék az ö emlekezetire; és hogy nem egyéb ez az Emlékezet, hanem az Isten Igéjének predikállása. Még-is engem pírongat, hogy Lutert költött dologgal terhelem. Nem-is igyekezik azon, hogy színt adgyon ennek a’ bolond okoskodásnak: mert semmi úton meg nem mutathattya, hogy Krisztus mindeneknek mondotta ama’ szókat, Hoc facite; vagy, hogy a’ Commemoratio, Predikállás; vagy hogy, a’ ki prédikálhat, annak az Ur Vacsora szentelésre, Bűn oldásra, Áldozásra hatalma vagyon. III. Luter így okoskodik: Krisztus mondgya, hogy az ó Juhai az ö szavát hallyák: Tehát elvészi a’ Püspököktül, Doktoroktúl, Con- cihomoktúl a Tudománynál való itíletet, és közönségessen minden Keresztyénnek adgya. Azért, prédikálhatnak a Doktorok, és Pásztorok: de tartoznak azzal, hogy a Juhok itíletihez halgassanak, és annak engedgyenek. Errül a’ bolond bizonyításról, azt írja Balduinus; hogy jól bizonyít Luter azokból a’ Krisztus szavaiból: Nec profecto inepta est probatio e Christi dicto, utut eam rideat ineptus Esavita. Itíllye meg a’ kinek esze vagyon, ha ez nem bolondság. IV. így bizonyít másut Luter: Krisztus mondgya, hogy Egy szükséges, tudni illik, a Hit: Tehát a Sacramentomok nélkül ellehetünk. Ezt mint-hogy semmi színe nincsen, nem-is mentegeti Balduinus: hanem csak azt írja; hogy Luter, a szükségnek idején mondgya hogy Sacramentomok-nélkül lehetünk. De akár-mit tanítcson Luter; a’ Kérdés arról vagyon, Ha következik-e a’ Krisztus szavaiból, a’ Kalauz, folio I. 520 et seq. Pag. 408. 1 Supra, folio 577. Verba Lutheri ex lib. ad Bohcmos: Kalauz, I. 184, 432. Pag. 403. Verba Lutheri haLes in Kalauz, I. 148. etc. Pag. 409. Verba Luth. Videin Kalauz, I. 432. Pag. 410.
