Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK VIII. BIZONYSÁGÁRÚL. 569 gentia, nulli Sanctorum in hac vita concessa est; a’ Szent írásnak tekélletes értelme, ebben az életben senkinek a’ Szentek közzül nem engedtetett. lm hallom, hogy senki a’ Sz. írást tekélletesen nem érti. Azért, ha a’ Sz. írásnak igaz értelmén kel a’ Hitet éppí- teni, senki a’ Hit dolgáról nem tudhat tekélletest.- Más az; hogy Luter, nem csak azt Írja, hogy, 1 Minnyájan értyiik az egész Szent' Írást: de az-is ő szava; hogy 2Az egész Szent írásnak semmi része nem homályos: Magán a Szent írás künyü, világos, magát megmagyarázza. Mely mondások, egybe nem férnek azzal; hogy, 3Csak egy szót sem értünk elégségesen a Sz. írásban. Másik ellenkezése Luteníek, az vala; hogy, A’ Pápista hitben üdvözülhetni; És, hogy a’ Sidó, Török, Pápista között nincs külömbség. Erre Balduinus azt írja, 4hogy a Colloquium Mensalé- ban fel nem találta, hogy valaki a’ Pápista hitben üdvözölt: 5Nec. Lutheri doctrina fert dicere, quod homines Papistica fide salvati sint. De Balduinust az csalta meg: mert nem abban az Esztendőben, és attúl nyomtatott Colloquiomot olvasta, 6mellyet én említettem, azt nézze meg, és feltalállya. Csudálom pedig mely magafeledett Balduinus, mikor azt írja, hogy, a’ Luter hit-szerént, nem üdvözülhetni a’ Pápistaságban. Holott ez-előtt világos szókkal azt írta; hogy, 1 A’ Pápistaságban, sok igaz Szentek voltak, úgy mint, Sz. Bernárd, Sz. Gergely. És a’ Luter szavait előhozta, mellyekben reménli, hogy Sz. Ferencz, és Sz. Benedek üdvözölt. Azért egyben fér a’ Luter hittel, hogy a’ Pápista Barátok üdvözültek. [Maga is Balduinus azt írja, hogy régi eleinket, kik az Antikrisztus országában éltek, damnare nolumus, nem kárhoztattya.*1] Másodszor: A: minémű viszavonyásokat a’ Luterista Concor- diábői számláltam, azokat nem tagadgya Balduinus: hanem azt írja, hogy ez fel nem bontya az Eggyességet. Mert, noha tudatlanságból némellyek hamissan vélekednek; sed interea totos se committunt Scripturoe judicio, de azért magokat tellyességgel a’ Sz. írás itíletire hadgyák. Ha ez elég az Eggyességre: nincs oly Eretnekség, mellyel a’ Luteristák eggyességben nem volnának. Mert a’ Calvinisták, Arianusok, Anabaptisták, nem egyebet kiáltanak, hanem hogy ők a’ Sz. írás itíletin megállanak. Hármadszor: A’ Pápisták-között való viszavonyásokat hánnya- veti Balduinus; a’ Barátok külömböző Reguláit; a’ Scholasticusok- nak szabados vetekedésit számlállya, mellyekrc a’ Kalaúzban8 *' Az új kiadásba szánt toldalék. Pázmány Péter művei. V. kötet. 72 Verba in Ka- laúz, T. 387. 2 Kalauz, 11.80. ! Ita Luther, relatus I. 387. in Kalauz. 4 Pag. 318. ct 217. ■Pag. 318,488. 6 Kalauz, I. 260. 7 Pag. 220. Vide supr. föl. 543. Contradictio. Bald. föl. 950. Pag. 322. Pag. 325. * Kalauz, I. 405. et seq. 72
