Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
560 III RÉSZE. A' KALAÚZ 1 Vide verba Concordiae, föl. 118. Pag. 552. . Pag. 285, 286.- Continue in Bonis Operibus ambulant. 3 Pag. 286. 4 Ibidem. quantise unique peccatis; nisi nolit credere, nulla enim peccata possunt illum damnare, nisi sola Incredulitas. 3. Nem csak Luter, hanem a’ Liber Concordice-is azt taníttya1, hogy a’ mi Igazulásunk, nem füg a’ törvény szerént való élettül, mert, ha ettül függene, bizonytalan volna. Ezek helyén nem maradnak, ha mingyárt hitetlenné lészen a’ ki vétkezik. 4. A’ Luteristák vallasa szerént, a’ Concupiscentia valóságos bűn, és megmarad az igaz-hitü emberben. Mi az oka tehát, hogy egyéb bűnnel eggyüt nem maradhat az igaz Hit? N° 5. Az Isteni félelmet kirekesztik az Új Vallások. Lehetetlen, hogy se pokoltól és örök kárhozattól, se az Istennek haragjától félhessen, a’ ki magával ezeket elhiteti: 1. Hogy ő bizonyoson üdvözül, kárhozatra nem vettetik. 2. Hogy, ha vét- kezik-is, Isten néki bűnül nem tulajdoníttya gonoszságát, [hanem, a' mint Balduinus szól, Isten az ő vétkét béfedi a Krisztus igazságával].*1 3. Hogy a’ mi gonoszt mivel, azt ő-benne Isten csele- keszi, sőt arra ugyan erőlteti, úgy hogy abban szabad akarattya nincsen. 4. Hogy, mikor megkereszteltettünk, akkor minden bűnünk megbocsáttatott, valamellyeket tellyes életünkben cselekeszünk. Mivel azért az Újítók ezeket hiszik, nem lehetséges, hogy az Isteni félelem ő bennek maradgyon. Ezekre Balduinus, Először azt írja; hogy, Csak az igaz Hívek, és aitatos emberek, kik minden nap, 2szünetlen Jó cselekedetekben foglallyák magokat, bizonyosok hogy ők Isten kedvében vannak, addig a’ míg Istennek vezetését követik. De ezzel a’ bizonyos-létellel, ki nem rekesztetik a’ félelem, hogy el ne veszessék a Hitet, és az Isten malasztyát. Ha ezt így hiszi Balduinus: következik, I. Hogy a’ Pápista hitre hajlott vénségében. Mert mi-is Keresztyén hittel hiszük, hogy Isten kedvében vagyunk, mind magunk, ’s mind egyebek, 3quamdiu ductum Dei sequimur, valamíg az Istennek vezetését követtyük. Az-is mi vallásunk; hogy, 4Certitudo fidei non excludit Timorem, ne fides et gratia Dei amittatur per peccatum; minden igaz embernek félni kel attól, hogy bűneivel ki ne essék Isten kedvéből. Ezzel pedig a’ félelemmel, eggyütt nem lehet az üdvösségnek bizonyos-vólta. II. Következik; hogy Balduinus farba rúgta a’ Luterista Concordiát, mely sok helyen, nyilván írja, hogy Igazulásunk és üdvösségünk bizonyos-vólta, fen nem maradhat, ha e’hez a’ mi részünkrül valami *1 Az új kiadásba szánt toldalék.
